Öt Veszprém vármegyei település zsidó múltjáról közölt cikkeket a Szombat

A zsidó kulturális és politikai folyóirat lapszámát – amelynek írásai Veszprémhez, Szentgálhoz, Balatonfüredhez, Tapolcához és Taliándörögdhöz kapcsolódnak – az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban mutatták be kedden délután. Brányi Mária alpolgármester (Fidesz–KDNP) emlékeztetett, Veszprémbe a 18. század közepén települtek be zsidó lakosok, akik előbb a Buhim-völgybe, majd a mai Óváros és Szent Imre terek környékére költöztek, és a város értelmiségét adták hosszú évtizedeken keresztül. A 19. században Veszprém mintegy 15 ezres lakosságának 8,6 százaléka tartozott az izraelita felekezethez. Schweitzer Gábor jogtörténész – aki arról írt cikket a folyóiratba, hogy ki tartotta az avatóbeszédet a veszprémi zsinagógában – a lapszám írásairól beszélt, és egy-egy részletet fel is olvasott a cikkekből. Lengyel András irodalomtörténész a Cholnoky-fivérekről közölt tanulmányt: ebből kiderül, hogy Cholnoky Viktor írásaiban fontos helyet kapott a zsidó tematika. Kákonyi Anna a szentgáli zsidók deportálásáról írt tanulmányt, amelyet Vajkai Aurél néprajzkutató – aki kutatást végzett a helyszínen – is dokumentált.  Katona Csaba levéltáros-történész a balatonfüredi 19. századi fürdőkről és zsidó életről közölt írást, míg Olti Ferenc, a Zsidó Kiválóságok Háza kuratóriumi elnöke az 1950-es, 1960-as évek balatonfüredi zsidó életéről írt. Bojár Iván András művészettörténész Tapolca zsidó hagyományait idézte fel, kitérve arra, hogy a település hosszú évtizedeken át elhallgatta zsidó múltját. A közelmúltban azonban rekonstruálták az ózsinagógát, és ma már büszkén tekintenek vissza Tapolcán a zsidók város történetében betöltött szerepére. A taliándörögdi zsidóság életéről készült kutatásairól Szőke András filmrendezővel Schweitzer András egyetemi hallgató készített riportot.

Jakab Réka történész a veszprémi zsidó udvar felszámolásáról írt tanulmányt, amelyről a lapbemutatón is beszélt. Elmondta, a zsidó lakosok száma Veszprémben az 1780-as években érte el a 200-at, és a 18-19. század fordulóján döntött úgy a közösség, hogy imaházat építenek. Előbb egy bérelt területen készült el 1800-ban az első zsinagógájuk, majd több környékbeli ingatlant is megvásároltak. Ez lett a zsidó udvar, a mai Bajcsy-Zsilinszky utca és Bástya Áruház épülete közötti terület. A megnagyobbított zsinagógát 1865-ben avatták fel, valamint a területen zsidó iskola és rabbilakás is létesült. A második világháború és a holokauszt után nagyon kevesen tértek vissza Veszprémbe, és a közösség nem tudta fenntartani az 1500 fő befogadására alkalmas zsinagógát: az ingatlant kezelő MIOK lemondott az épületről, amelyet a bányatrösztnek utaltak ki 1952-ben. A zsinagógát teljesen, háromszintes épületté alakították át, míg a környezetéből a következő évtizedekben elbontották a rabbilakást és az iskolát is, és felépítették a helyszínen a pénzintézet székházát (mai OTP).