Meglepetések szombatja

Úgy indultam útnak, hogy Katona Bánk bán című drámájának jó értelmű lézengő rittere, kóbor lovagja leszek, vagyis elveszett, eltévedt emberként kóválygok a forgatagban, mert a kutya sem kíváncsi a munkáimra. Ám ezen a szombaton sorozatos meglepetések értek. Kezdem az utazással. Egy déli megyében vonatra ültem, hogy eljussak a Balaton-partra, a déli vasút egyik állomására. Az első ámulat akkor fogott el, amikor a szomszédos ülésen egykori, fiatalabb középiskolai társam ült. Jót dumcsiztunk az annak idején sikeres tornász hölggyel, miközben kiderült, hogy diákként erősen vonzódott hozzám, ám én egyik osztálytársát, az iskola másik tehetséges tornászát választottam. A diákszerelem hatvan év múltán is sebeket szakított fel.

Elképedésem a balatoni szerelvényen folytatódott. A mellettem utazó, joviális úrról megtudtam, hogy egyetemista kora óta Baranyi Ferenc költő rajongója, főleg a szerelmes versei nyűgözik le. Citált is néhány sort. Fővárosi létére javasolta, hogy metróval menjek a könyvhét helyszínére. A klausztrofóbiám miatt villamossal zötykölődtem a Széll Kálmán térig, majd villamospótló busz vitt a Jászai Mari térre, s onnan a 2-es „tujával” jutottam el a célomig. 13 órakor elkezdtem kinézni a fejemből, s malmoztam az ujjaimmal. Öt percig tartott a dolce farniente, az édes semmittevés, aztán munkára fogtam a tollamat. Meghökkenésem tetőfokra hágott, amikor letelepedett mellém Mariann, Udvardi Erzsébet festőművész férjének, Tamás István írónak a lánya. Felkeresett a Veszprémben tartott I. Magyar Krimifesztivál két szervezője, a bűbájos Cserháti Éva író, műfordító és Kálai Sándor egyetemi docens. Ősiből, Veszprémből, Balatonfüredről is érkeztek olvasók, könyvvásárlók. Pezsgett az élet. 

Hazaúton át-át pillantgattam a szomszédos ülésre. Négy csinos egyetemista lány közül ketten a telefonjaikkal szórakoztak, egyikük olasz nyelvkönyvet lapozgatott, a negyedik lány pedig Grecsó Krisztián új kötetét olvasta. Az ünnepi könyvhét és az olvasó lány időlegesen visszaadták meg-megingó hitemet a műveltséget adó írott szóban – az irodalom nélkülözhetetlenségében. A különleges szombat ezzel nem zárult le. Fáradtan, ernyedten hüledeztem a fotelban, mert a labdarúgó Bajnokok ligája döntőjében a Manchester City csak egy „felbőszült” játékos góljával győzte le a peches milánói csapatot Isztambulban.