Verbénavirágzás

Június 12.

Nem úgy van most, mint volt régen. Így aztán nem is hiányzik annyira, hogy este tízkor is harminc fok legyen, és bágyadt gekkók szédelegjenek a falakon. Kimondottan élvezem, hogy lassan indul a nyár. Megfontoltan, öregesen. Aztán majd úgyis bevadul nyilván, minek siettetni. A kertet egyre nehezebben hagyom el. Nem sok minden kelti fel az érdeklődésemet a kapun túli világból, ráadásul az a kényszerképzetem, hogy lemaradok valamiről. Ez mindjárt két dolog miatt is különös. Az egyik, hogy évtizedeken át attól tartottam, hogy odakint zajlik nélkülem valami rendkívül érdekes, a másik meg az, hogy miről is lehetne lemaradni egy kertben. A munka, mint tudjuk, megvár, a természet meg úgyis végzi a maga dolgát nélkülem és majd utánam is, szenvtelenül, ahogy szokta, különös tekintettel a gazokra. 

És mégis. Például képesnek tartom egyik legújabb kedvencemet, a citromverbénát, hogy röpke távollétemet kihasználva azonnal virágba boruljon. Tenné ezt annak ellenére, hogy a szakértők szerint ez a mi éghajlatunkon nem szokása. Most mégis megyek. Először Veszprémbe a Magyar Mozgókép Fesztiválra. Buvári Tamás filmjét, A másik érintését nézem meg, előtte könyvbemutató, a film alapjául szolgáló regényé. A mozi jó, a közönség szereti, nagy taps a végén. Holott független film. A kettő persze a ránk erőszakolt véleményekkel ellentétben nem zárja ki egymást, sőt. A nézőket láthatóan hidegen hagyják a skatulyázások, miként az érezhetően nem túl rózsás filmszakmai hangulat is. Nagy pénzek, nagy morgások, ahogyan ez már lenni szokott. A film, ha művészet, ha ipar, költséges mulatság. Azt nem állítom, hogy Buvári Tamás filmjének kimondottan jót tett az alacsony költségvetés, de nem látszik rajta, a rendező egyébként is mestere annak, miként lehet a szükségből erényt kovácsolni. Persze, lehetett volna tömegeket is mozgatni, de a disztópiába hajló érzékeny családi történetnek néhol kimondottan jót tesz a „belakatlanság”. Este Európa Kiadó az Óváros téren, Európa kulturális fővárosában. Adja magát. Kiváló koncert, gyönyörű kulissza, pompás, értő, többgenerációs közönség. Az értékek fennmaradnak a popzenében is. Másnap séta a megújuló várnegyedben. Messziről hallani az orgonaszót. Bemegyünk a templomba egy újabb élménnyel felvérteződni. Számomra nem derül ki, hogy egy, a programban szereplő koncerten vagyok, vagy a művész éppen „belövi” a hangszert, de mindegy is. A fiatalember szenvedéllyel és áhítattal játszik, olyan, mintha maga Keith Emerson nyomná a pedált. Felemelő az egész, ahogy Menyhárt Jenő énekelte bele az előző éjszakába. Megnézzük a vadonatúj Foton Audiovizuális Centrumot. Régi mániám, hogy Veszprémnek szüksége lenne egy artmozira, keresgéltem és fotóztam lehetséges helyszíneket is. Immáron meglett, megcsinálták, üzemeltetik, nyilván értő kezekbe került, elengedhetem ezt is, mint oly sok minden mást.

Június 14.

Két nappal később Bándon jártam. Örömmel tettem, mint mindig. Az apropót a II. Kortárs Művészeti Minifeszt szolgáltatta Bánd Község Önkormányzata és a Szeretfilm Stúdió szervezésében. Utóbbi egyébként szintén Buvári Tamás szerteágazó művészeti projektje, összeértek hát kissé a dolgok. Érkezésemkor egyáltalán nem meglepő módon eleredt az eső. Fiatalok érkeztek a művelődési házhoz, mindegyikük előre köszön, nekem, a sosem látott idegennek, képtelenség őket megelőzni. Faluhelyen megvan tehát még ez is. Odabent a Hermethia Puppets verses-bábos misztériumjátéka zajlik Pilinszky, Székely, Faludy és Villon művei nyomán. Élénk és határozott cáfolataként annak, hogy egy falun rendezett eseményen nincs élet Zalatnay Saroltán túl. Többek között ezt a „vidékiséget” is érintjük később Fenyvesi Ottó költővel és Kilián László íróval a Várucca kulturális, művészeti folyóirat kapcsán folytatott beszélgetés során. A Várucca egyébként a legjobb dolog, ami történhet az irodalommal a vármegyében és még azon is túl. Mindenesetre gazdagok vagyunk, ezt megállapíthattam ismét. És még felejthetetlen barátunk, Molnár Sándor veszprémi antikvárius, a Rolling Stones zenekar vármegyeszékhelyi helytartója, kulturális és közösségszervező is megjelent közöttünk fotográfiák és emlékezetünk segítségével. Vajon az ő örökségével és a könyveivel mi lesz? – merült fel bennem újra a gondolat, bíborheremezők között autózva hazafelé. És másnap, igen másnap kinyíltak az első virágok az illatozó citromverbénán. Megvárt.