Petőfiről a Petőfi Egyletben

Az ismert és kedvelt irodalomtörténészt az egylet ügyvivője, Kerecsényi Zoltán köszöntötte. Bevezetőjében kiemelte az előadás tárgyát képező poéma Veszprém vármegyei keletkezésének körülményeit. A Dicsőséges nagyurak… 1848. március 11. előtt pár nappal, a Nemzeti dal megírása előtt keletkezett. Ekkortájt Petőfi Veszprémben értesült a párizsi forradalom kitöréséről. Óriási izgatottság, tettvágy lett úrrá rajta, majd pedig a pozsonyi országgyűlés elé terjesztett kossuthi felirati javaslat elleni hatalmi obstrukció híre végtelen haragra gerjesztette; nem véletlen, hogy Veszprém vármegyéből hazatérve olyan nagy hévvel ragadott tollat a költő – emelte ki Kerecsényi Zoltán.

Reisinger János elmondta, a sok-sok és különleges Petőfi-költemény közül számára talán legkülönlegesebb a Dicsőséges nagyurak…, vagy eredeti címén: A mágnásokhoz. Mivel elégettették vele ezt a versét – és ezt meg is tette Petőfi –, Egressy Gábor színművész – s nyomában mások – lejegyzésében maradt csak fenn, csodával határos módon. Reisinger professzor szerint a Nemzeti dal a Dicsőséges nagyurak… enyhítettebb változatának tekinthető. A vers jól nyomon követhető gondolati pályát fut be a maga csibészes és a várva várt történelmi igazságszolgáltatás hangnemében. Nem nagyon lehet elvonatkoztatni az akkori idők túlfűtött és robbanásig feszült légkörétől. Petőfi készségének nem mindennapi bizonyítéka az elégetés gesztusa, cáfolatául máig sokat hangoztatott makacsságának. Használni akart, nem tündökölni, ahogy a későbbiekben ezekkel a szavakkal bocsánatkérésre kényszerítették – mondta el Reisinger János.