Veszprémi Magdalena kontytűjének története és magyar menyasszonyok régészeti nyomai

A Magyar Menyasszonyok tárlat régészeti feltárásokra alapoz többek közt. A Magyar Nemzeti Múzeum és Nemzeti Régészeti Intézetének tájékoztatása szerint szerencsés esetnek mondható a Szécsény újkori temetőjében előkerült kontytű megtalálása, melynek megmaradt a karikatest része is. Ezáltal kétséget kizáróan tudták rekonstruálni, miként viselte az elhunyt hölgy ezt a darabot. Több lelőhelyről is ismert már a szécsényihez hasonló tűrész. Például a veszprémi feltárásaikról is kerültek elő tűk, ám a szécsényi darab esetében a teljes eszközt szinte ép állapotban és eredeti helyzetében tárták fel. Szövetmaradványokat is sikerült megfigyelni a karikarészen, ami arra utal, hogy a bronzrész még textillel is be volt vonva. A szécsényi tűbe az „EVA” feliratot gravírozták, mely az eltemetett hölgy neve lehetett. A Veszprémben előkerült darabon pedig a “MAGDALENA” nevet olvashatjuk ki.

A hajviseletek megismerése és elemzése nem csupán a korabeli divat tanulmányozására szolgál, hiszen egészen a 19. századig a hajviselet az egyének társadalmi hovatartozására is utalt. Magyarországon a feltűzött, felkontyolt haj csak a házas nőknek volt engedélyezett, míg a hajadon leányok a hajukat hajfonatokban és pártával viselték. Egy ilyen kontytű a néprajzi szokások alapján lehet akár a vőlegény ajándéka a menyasszonyának, amit első kontyoláskor tettek az asszony hajába, akit végül ezzel is temettek el. 

A Magyar Nemzeti Múzeum Facebook oldalára feltöltött képek a kiállításról valók: