A Bakony és a Balaton-medence famatuzsálemeit és -óriásait gyűjtötte kötetbe 92 éves zirci muzeológus

Bartha Dénes soproni dendrológus, azaz faismerettel foglalkozó professzor ajánlójából kiderül, hogy a szerző gyermekkora óta kutatja az élővilág titokzatos tagjait. Az idős fák tisztelete régről gyökerezik benne, amelyet a természetben tett barangolásai, az eperfa termésének élvezete, a viricselés, azaz a nyírfa levének kinyerése, suszterként a kaptafa használata erősített nála. Elismert entomológiai munkássága után, már nyugdíjas korában lett dendromán, azaz farajongó.  Tóth Sándornak ebből fakadó munkája közös érdekeinket szolgálja, ugyanis a Pannon tájban árválkodó famatuzsálemek és faóriások pátyolgatásra, támogatásra szorulnak, folyamatosan fel kell rájuk hívni a figyelmet, hogy ne a fűrész, a gondatlanság, a nemtörődömség okozza gyors és fájó pusztulásukat. 

A kötet tulajdonképpen egy nyilvántartás a Bakony-vidék és a Balaton-medence lokálpatrióta kutatójától, amiben sok fotó segíti a fakutatói szakismeret közérthető népszerűsítését. A néhány milliméteres virágot, a negyven méter magas faegyedet, a levél finom textúráját, a törzs formáit, a kéreg mintázatát, a fa habitusát mutatják be. Ezekből is nyilvánvalóvá válik, hogy a természet e különleges remekei gondoskodásra szorulnak, hogy idő előtti elmúlásuk ne következzen be. A szerző, a dendrománok nagy tisztelettel övezett doyenje szorgos összegyűjtésükkel megtette a magáét, most már rajtunk, a területtulajdonosokon a sor, hogy békés és hosszú öregkort érjenek meg jó egészségben a muzeológushoz hasonlóan szeretett fái is. 

Szerepelnek a kötetben többek közt a Zirci Ciszterci Arborétum amerikai tulipánfái, idősebb egyedek. Ezek Észak-Amerika délkeleti partvidékén őshonos, ott hatvan méter magasságot is elérő terebélyes lombhullató fák. Nálunk harminc–negyven méter magasra nőnek. Nevüket tulipánra, lúdtalpra hasonlító leveleikről, virágaikról kapták. A zirci botanikus kert más különlegességeiről pedig már lapunkban is többször írtunk.