Lakatos Lajos, a veszprémi sportember munkatársainak ajánlja díját

A Magyar Rallye életmű díja, 2018, Lakatos Lajos – áll az impozáns üvegtárgyon. A gazdáján látszik, szavain érződik, hogy ez a kitüntetés nem egy a sok közül, nem csak dísz lesz a polcon. Ennek a díjnak története és üzenete van, de erről hallgassuk meg inkább az érintettet.

– A Magyar Nemzeti Autó­sport Szövetség rali szakágának éves díjkiosztóján kaptam ezt a kitüntetést, amelyről mindjárt az jutott eszembe, hogy elbocsátó szép üzenet – mondta el a Naplónak Lakatos Lajos –, itt a pályafutásom vége, úgy érzem, az aktív korszakot lezártam.

Mint írtuk, az autósportos életműdíj tényleg különleges darab, olyannyira, hogy a veszprémi sportemberen kívül még senki nem kapta meg, legalábbis sportszakmai tevékenységével még senki sem érdemelte ki.

– A legfontosabb dolog, hogy ez nemcsak az én elismerésem, hanem mindazoké, akik az elmúlt időszakban részt vettek a munkában, szerepet vállaltak a szervezés bármely részében. Köszönet nekik, az ő kiváló és értékes tevékenységüket is értékelték most rajtam keresztül – fogalmazott Lakatos Lajos, aki az elmúlt évtizedekben átfogó szerepet vállalt a sportágban: versenyzőből lett rendező, sportbíró, biztonságiautó-vezető. Nemcsak Veszprém megyében tette le a névjegyét, hanem az ország minden (ralizható) pontján megfordult. Hol szervezett, rendezett, hol tanácsokkal látta el a helyieket. Elárulta, Veszprém megye mindig is erős volt a honi raliban, rengeteg kiváló versenyző indult innen, számos minősített sportbíró nevelkedett ki.

Ő egyébként versenyzőként is jegyzett volt, még nemzetközi sikerrel is büszkélkedhet, Finnországban állhatott a dobogó legfelső fokára, ahol eljátszották neki a Himnuszt. Erre különösen büszke, viccesen jegyezte meg, hogy katonatisztként felemelő volt hallgatni függőlegesen a dallamokat, hiszen az egyenruhásoknak általában csak egyszer, a temetésükön játsszák el a Himnuszt.

Lakatos Lajosék annak idején elsősorban a Balaton-felvidéken rendeztek versenyeket, a 90-es években indult el a Veszprém-rali, majd a Mikulás-rali. Utóbbiakba – ahogyan ő fogalmaz – nőtt bele fia, Róbert, aki ma is főszervezője térségünk kiemelkedő autós eseményeinek. A kitüntetett hangsúlyozta: nagyon sokat köszönhet a családjának, amely mindig hitt benne és támogatta.

Lakatos Lajos hosszú évekig ült az úgynevezett hangos autóban az ország számos versenyén. Ő volt az, aki a külföldi példát Magyarországra hozva a megmérettetések előtt biztonsági kört ment, ellen­őrizve, hogy minden rendben van-e a pályákon. Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez a raliban különösen fontos dolog.

– Sok szép élményt adott a sportág, olyan dolgokat élhettem át, amelyeket más talán el sem tud képzelni. A hangos autóból már kiszálltam, de amíg fizikálisan bírom, addig segédmunkákat még vállalok a szervezésben – mondta a 74 éves exversenyző, aki manapság is gyakran ül autóban. – Amikor abbahagytam a ralizást, féltem, hogy elkopnak a reflexek, de szerencsére ez nem történt meg, mert ma is sokat vezetek. Dinamikusan, nem gyorsan, mert ma már tudom: rohanni nincs értelme.