Csicsics György vallja, nemes szívvel élni ma sem lehetetlen

Nemrégen alakult meg Kislődön a Bujinkan Sansen Dojo hagyományőrző egyesület, ahol többek között az ősi japán harcművészeteket magába foglaló, Bujinkan Budo Taijutsut tanítja, oktatja Csicsics György.

– A bujinkan hivatalosan kilenc harcművészeti iskola összefoglaló neve. Hat szamuráj- és három nindzsaiskolát ötvöz, amely nem csak egyféle harcmodort tanít. Egyfajta életmód is – magyarázta Csicsics György, 6. danos fekete öves mester.

A városlődi mester a szamurájok hagyományai, régi erényei szerint próbál élni, de tanítványait is a lojalitásra, becsületességre, erényességre, őszinteségre neveli.

– A nyolcvanas évek végén rengeteg nindzsás filmet néztünk, s akkor fogalmazódott meg bennem, hogy nindzsa szeretnék lenni. Megkerestem Szabó Pál kecskeméti nindzsamestert, aki elkezdett velem foglalkozni. Tőle és a németországi mestertől, Steffen Fröhlichtől tanultam a budo alapjait. A japán nagymesterrel, Hatsumi Maasakival még nem tréningeztem, de megvalósítandó terveim között szerepel ez is. Az első edzéseket 1993-ban végeztem, a fekete övet 2005-ben sikerült megszereznem – tudtuk meg.

Csicsics György sokáig készült az úgynevezett Sakki tesztvizsgára, amelynek lényege, hogy a tanítvány a mesternek háttal foglal helyet. A tanító egy bambuszkarddal a vizsgázó háta mögé áll, magasra emeli a kardot, majd kivár. A lényeg: a tanítványnak meg kell érezni, hogy mikor sújt le rá a mester és a suhintás pillanatában ki kell térni az vágás elől.

– A vizsga nem mindenkinek sikerül. Ez egy nagyon speciális, különleges teszt, amely próbára teszi az ember felkészültségét, idegeit minden téren. Minden idegszálammal, érzékemmel bele­helyezkedtem a szituációba, és jókor gurultam el, a földön csattant a bambuszrúd. Természetesen elsőre – mesélte.

Csicsics György a kislődi dojóban felnőtteknek és gyerekeknek is tart edzést. Utóbbiak figyelmét igen nehéz hosszú időn keresztül fenntartani, ám hétről, hétre több gyerek jön hozzá, ami visszaigazolása annak, hogy jó úton halad.

– A küzdősport és a harcművészet között óriási a különbség. Én az utóbbit tanítom, gyakorlom, ami a testgyakorlás mellett a hagyományőrzést is kiemelten fontosnak tartja. A szamurájok mentalitása igen magával ragadó. Ezek a nemes lelkű harcosok úgy éltek, mintha az adott nap az utolsó lenne az életükben. Kiemelten fontos szerep jutott az életükben a meditációnak, az elmélyülésnek, a helyes légzéstechnikának. Ezeket én is szeretném átadni a tanítványoknak. A legnagyobb büszkeségem az, hogy a dojo tagjai megtanultak egymásért küzdeni, fejlődni, leküzdötték a saját maguk építette korlátokat – hangsúlyozta a mester.

Peka Roland, Csicsics György egyik visszatérő tanítványa elmesélte, a bujinkannal kezdte a sportpályafutását, majd többféle küzdősportot is kipróbált, de végül visszatért a kezdetekhez.

– Másutt nem kaptam meg azt a szellemi többletet, mentális pluszt, amit itt igen. Fantasztikus a társaság, akikkel nagyszerű érzés együtt fejlődni, tanulni. A fekete öv számomra egy szimbólum. Azt gondolom, odáig is roppant nehéz eljutni, azonban az igazi tanulás csak ennek megszerzése után kezdődik – fogal­mazott.

Csicsics György hozzátette, a közösségépítést mindig is egyik fontos feladatának tartotta. Most Kislődön olyan társaság formálódik, alakul, amelyről mindig is álmodott.

– Az értékek közvetítése, átadása ma sem ördögtől való hajlandóság. Igaz, mi nem élhetünk úgy, mint egykoron a szamurájok, de hiszem, hogy az általuk képviselt szellemiséget, mentalitást, az élethez való hozzáállást tovább lehet és kell is vinnünk. Modern kori szamurájként, követőikként. Szerintem tiszta szívvel élni ma is épp olyan jó, mint egykoron – zárta.