A két tapolcai vívóval felálló csapat dobogós lett Rióban

Éledezik ugyan, de még nem indult be a sportélet hazánkban. A koronavírus-járvány miatt a legtöbb bajnokságot lefújták, sok versenyt töröltek vagy halasztottak el. Edzések már vannak, mérkőzések, versenyek csak elvétve. A kényszerpihenő lehetőséget ad arra, hogy visszatekintsünk és felelevenítsünk egy-egy érdekes Veszprém megyei sporteseményt a múltból.

A tapolcai vívók 1996 óta sorozatban egy kivételével minden olimpián ott voltak: az atlantai játékokon bronzérmes Szalay Gyöngyi pástra állt 2000-ben is, Boczkó Gábor 2004-ben csapatezüstéremmel nyitotta ötkarikás pályafutását, majd ott volt négy évvel később Pekingben, és 2016-ban Rióban. (A 2012-es londoni olimpia nem kedvezett a párbajtőrözőknek, csapatban ott nem rendeztek versenyt, s fegyvernemenként csak egy vívó kvalifikálhatta magát egy országból, hazánkat Imre Géza képviselte.)

A Rio de Janeiró-i olimpián két tapolcai szerepelt: Boczkó Gábor mellett Rédli András is a válogatott tagja volt. A magyar párbajtőrcsapat komoly csatában vívta ki a szereplés jogát, így a fiúk hozzászoktak az éles küzdelemhez, ahhoz, hogy ebben a szakágban a mezőny minden tagja ellen oda kell figyelni.

Még mielőtt rátérnénk a párbajtőrcsapatok olimpiai viadalára, nézzük meg, mi történt a néhány nappal korábban lebonyolított egyéni versenyen, mert az is nagyon izgalmasan alakult magyar szempontból.

A két tapolcai nem tudott éremközelbe kerülni, Rédli András a második fordulójában, a legjobb 32 között búcsúzott, Boczkó Gábor pedig egy körrel később. Érdekesség, hogy Boczkó Imre Gézával vívta a nyolcaddöntőt, utóbbi 15-8-ra nyert és egészen a döntőig menetelt. Az akkor már 41 éves Imrének „napja volt”, egészen fantasztikus vívást mutatott be, a fináléig menetelt és még ott is ellenállhatatlanul teljesített, egészen 14-10-ig. A dél-koreai Pak Szung Jung ellen egy tus hiányzott, az viszont nem akart megszületni és a fiatal, gyors ázsiai feljött, fordított, és nyert 15-14-re. Imre 20 évvel az atlantai ezüstérme után ismét a dobogó második fokára állhatott fel, pedig az aranyérmet is bőven megérdemelte volna. De az olimpiai győzelmeket sajnos nem így osztogatják…

Szóval ebben a kicsit szomorkás-furcsa, de azért nagyon is elszánt hangulatban készülődtek a csapatversenyre a magyar párbajtőrözők. A Boczkó–Imre–Rédli hármas a friss olimpiai bajnok Pak Szung Jungot felvonultató Dél-Korea ellen kezdett. Volt miért törleszteni.

És sikerült is, hatalmas csatát követően. Az utolsó körben mind a három magyar legyőzhetetlen volt: Imre egalizált, Boczkó egy tussal verte Pakot, Rédli pedig befejezte a meccset. Az elődöntőben nem jött össze a bravúr a franciákkal szemben, de a bronzmeccsen már a magyarok számítottak esélyesnek. Igaz, nem sokkal, mert Ukrajna is komoly erőt képviselt, elég csak megemlíteni azt, hogy keleti szomszédunk egy évvel korábban világbajnoki címet szerzett.

Az ukránok az oroszok legyőzését követően Olaszországgal szemben maradtak alul.

A finálét a franciák simán megnyerték az olaszok ellen.

A bronztalálkozó nagy csatát hozott. A mieink cseréltek, Boczkó Gábor helyére Somfai Péter állt csapatba. Lassan indult be a meccs, de Somfai sikerrel kezdett, és ez megalapozta a küzdelmet a mieink számára. A magyar válogatott kézben tartotta az összecsapást, de nagyon kellett figyelni, mert az utolsó párban a rutinos Nikisin hatalmas rohamot indított Rédli András ellen. A tapolcai sportember azonban megmutatta, hogy nem véletlenül került oda, befejező embernek. Hiába jöttek fel az ukránok egy tusra, Rédli néhány másodperccel a vége előtt lezárta küzdelmet.

A magyar párbajtőr-válogatott bronzérmet szerzett az olimpián.

Tokióban is ott lehet az együttes

Bízhatunk benne, hogy a tapolcai olimpiai széria Tokióban is folytatódik. A párbajtőr-válogatott – amelynek Rédli András mellett most már a szintén a Veszprém megyei városból származó, tavaly egyéni világbajnoki címet szerző Siklósi Gergely is a tagja – közel áll ahhoz, hogy megszerezze a kvótát. A járványhelyzet miatt elmaradt versenyeket valószínűleg ősszel pótolják majd.