Szalay Gyöngyit nagy tömeg ünnepelte Tapolcán

Sorozatunk újabb részében az 1996-os atlantai olimpia egyik magyar éremszerzését elevenítjük fel. Nem akármilyen éremről van szó, ez a medália nagyon értékes nekünk, hiszen Veszprém megyei versenyző, a tapolcai Szalay Gyöngyi szerezte.

A tragikus hirtelenséggel, 2017-ben, mindössze 49 évesen elhunyt vívókiválóság fantasztikus örökséget hagyott maga után. Remek eredményei rengeteg fiatalt, mondhatni nemzedékeket tereltek a sportág felé, és a vívópalánták közül később sokakkal éppen ő foglalkozott edzőként. Leghíresebb tanítványa az a Siklósi Gergely, aki tavaly – mindössze 21 évesen – világbajnoki címet szerzett a felnőtt párbajtőrözők között.

Szalay Gyöngyi összesen hét világbajnokságon állhatott fel a dobogó legfelső fokára, mindegyik alkalommal a válogatott tagjaként.

Igazi csapatember volt, mi most mégis egy kitűnő egyéni produkciót elevenítünk fel tőle.

Az 1996-os évben járunk, a párbajtőröző hölgyek egyéni megmérettetését július 21-én rendezték az atlantai ötkarikás játékokon. A Tapolcai Bauxit versenyzője, Szalay Gyöngyi az orosz Garajeva ellen lépett először pástra, és szoros csatában 15-14-es sikert aratott. A folytatásban, a legjobb nyolc közé jutásért az észt Jermakova elleni találkozó következett, a Veszprém megyei vívó 15-6-tal ütötte ki riválisát. A magyar női párbajtőr akkori erősségét mutatta, hogy Szalay mellett a későbbi kétszeres olimpiai bajnok Nagy Tímea, valamint Hormay Adrienn is bejutott a negyeddöntőbe.

A legjobb négy közé azonban már csak a tapolcai kiválóság tudta kvalifikálni magát, a koreai Go ugyanis nem jelentett akadályt (15-5) neki. A másik két magyar egyaránt francia riválistól kapott ki, Nagy Valerie Barlois-val, Hormay pedig Laura Flessellel szemben maradt alul.

Flessel, a sportág egyik legnagyobb alakja, a későbbi francia sportminiszter az elődöntőben megálljt parancsolt Szalay Gyöngyinek is (10-15). Ez a vereség azonban nem zavarta meg a magyar kiválóságot, aki kitűnő sportemberi magatartást bizonyítva a bronzmeccsen nem csalódottan, hanem rendkívül motiváltan állt pástra, és 15-13 arányban jobbnak bizonyult az olasz Zalaffinál.

Csapatban sajnos nem sikerült megismételni az egyéni dobogót, pedig a magyar válogatott esélyesként utazott az Egyesült Államokba. A Szalay–Nagy–Hormay trió végül a negyedik helyen végzett.

Szalay Gyöngyi bronzérme viszont így még értékesebb, a párbajtőröző szerezte Veszprém megye második ötkarikás medálját a szintén tapolcai Csermák József után.

Atlanta vívó bronzérmese épp Helsinki (1952) kalapácsvető olimpiai bajnokának a társaságában, lovas hintón érkezett Tapolca központjába, ahol nagy tömeg köszöntötte és ünnepelte a népszerű sportolót.

A szervezők megadták a módját az eseménynek, a beszédek és élménybeszámolók után Szalay Gyöngyi hőlégballonnal ereszkedett a város fölé. A fölé a település fölé, amelyet sosem hagyott el, végig szülővárosában sportolt, majd edzőként is ott dolgozott.

Tapolca és Veszprém megye egyaránt nagyon sokat köszönhet neki!