Nektek semmi sem jó?

Ezeket a zöld-fokiakat akkor is megverjük, ha mi így heten összeállunk és anyám áll a kapuba. És az uruk? Hagyjad már! Ezeket a focipályáról igazolták le. Itt láttak először kézilabdát. És persze a nagy német válogatott. Pontosabban B szintű válogatott, a Bundesligából. Ezek ellen nem nagy szám a győzelem.

B. Virág Rita

Ki az a Lékai? Bánhidi? Sipos? Bóka? Minek hívták be a válogatottba? Miért őt? Miért nem mást? Jobbat is tudnék. Miért ő irányít? Mást nem tudtak volna becserélni? Csak szerencséjük volt. Azt én is bedobtam volna. Minek kért időt? Miért ő beszél? Miért angolul? Miért ő mondja meg, mit csináljanak? Ez nem figura. Mostantól úgyis kikapnak. Nincs elképzelés. Nem volt taktika. Tanácstalanok. Mindig elrontják a végét. A magyar az ilyen. Nem tud nyerni. Úgysem jutunk tovább. Túlzás a legjobb nyolc. Majd a következő szakaszban nem lesz ilyen nagy a szájuk. Kiesnek. Hagyjad már!? Bezzeg a francia, norvég, dán…

Nos, igen. Kézilázban ég a magyar. Mert nálunk a szurkolás is ilyen.

Közben a másik kontinensen zajló világbajnokságon épp azon munkálkodik a magyar férfi kézilabda-válogatott, hogy a sztereotípiákat véglegesen meg- és ledöntse. Megmutatná a világnak, a magyarokkal is számolni kell. Mert nem remegnek meg a kezek az utolsó pillanatban sem. Képesek higgadtak maradni a rizikós helyzetekben is. Nem baj, ha hibáznak, mert lehet javítani. A magyar fiatalokra is lehet és kell is építeni. Képesek megújulni, változtatni, változni. Legyen szó a játékról, stílusról, taktikáról. Vagy éppen a hozzáállásról, mentalitásról. Mernek nagyok lenni.

Kézilázban ég a magyar. Karnyújtásnyira került a legjobb nyolc a világbajnokságon. Itt az ideje, hogy végre mi itthon maradók, sportbarátok, drukkerek és a magukat szurkolóknak valló fanyalgók is tudatosítsuk, ez a csapat a miénk. Nemcsak magukért, értünk is harcolnak. Küzdenek. Legjobb tudásuk szerint. Itt az ideje, hogy felnőjünk hozzájuk…