A tisztes helytállásban reménykednek a veszprémiek

Konkoly Csaba vezetőedző csapata a minap megszerezte évadbeli harmadik NB I-es győzelmét, ami az élvonalbeli tagsága meghosszabbítása szempontjából lényeges volt. A budakalásziak elleni siker jót tett a kézilabdázók önbizalmának, de szó sincs arról, hogy ettől nyeregben éreznék magukat a gallföldi utazásuk előtt. A vetélytárs a Veszprém Arénában 39-31 arányban múlta felül őket, most is vezetik a hatost – hét győzelemmel és egy vereséggel –, ahol a mieink éppen ellentétes mérleggel az utolsók. A rivális múlt héten rondított bele az addigi makulátlan teljesítményébe: a szlovák Tatran Presov óriási meglepetést szolgáltatva nyert ellenük (35-27). Nem valószínű, hogy a hazájában 14-szeres bajnok és 12-szeres kupagyőztes, 2003-ban és 2018-ban BL-első még egyszer belelép ugyanabba a folyóba, de a sportban bármi megeshet. Az edzőjük az a Patrice Canayer, aki 1994 óta irányítja őket. A zajló EL-ben eddig csak a német Füchse Berlin szerzett náluk több találatot, soraikban az irányító Villeminot (51 gól), a jobbszélső Lenne (36), a jobbátlövő Porte (35), a balszélső Descat (30) és az argentin karmester, Simonet (29) viszi a prímet. Az otthoni pontvadászatukban úgy éllovasok, hogy a BL-résztvevő párizsiakat és a nantes-iakat előzik meg.

Ezek tükrében Szrnka Leventéék szeme előtt nem a győzelem lebeg, s még az „iksz” is földöntúli bravúr lenne. A Montpellier alighanem a legtöbb sportági elemben felülmúlja őket, vagyis ne legyen kétségünk afelől, hogy idővel felőrlik a mieink ellenállását, és az esetleges hibákat is megbüntetik. A lehetetlennek tűnő küldetés ellenére a veszprémieknek mégis vannak céljaik: mindenekelőtt a saját értékrendjük szerint egy jó mérkőzést játszani. Persze ha lehetőségük adódik rá, igyekeznek majd borsot törni az ellenfél orra alá, ám főként azon kell fáradozniuk, hogy a franciák számára ne lehessenek (túl) könnyű ellenfelek. A tisztes helytálláshoz megfelelően kell koncentrálniuk, dicséretes küzdőszellemmel pedig valahogy tarthassák is a gallok tempóját. De ahhoz tényleg helyén kell lenni a szívüknek, az eszüknek. Taktikai fegyelmezettséggel felnőhetnek a feladathoz, a valós tudásuknak megfelelően játszhatnak.