A veszprémi tornasportért élt Balázs Zoltán, a Veszprémi TC örökös elnöke

Balázs Zoltán 1952-ben kezdett el tanítani a mai Kossuth, akkori 1-es számú polgári-kereskedelmi iskolában, ahol egykoron a padot is koptatta. A második világégés alatt került a tanítóképzőre, de aztán testnevelő tanárként végzett. Egészen 1988-ig dolgozott az oktatási intézményben, ott ismerte meg a későbbi, földrajz-biológia szakos feleségét is. Sokak számára meghatározó példakép lett, akik hozzá kerültek, azokkal megszerettette a szertornát. Az iskola, majd a BVTC, illetve a VTC sikereiben elvitathatatlan érdeme volt – előbb trénerként, míg idővel elnökként –, mindenkivel, még a középszerű diákokkal is nagyfokú odaadással foglalatoskodott. Mindennapjait a helyi tornasportban élte, de ő volt az, aki a királynék városában szorgalmazta a sportiskolai rendszer bevezetését. Persze továbbra is a tornasport volt a szívügye, azon belül is a fiútorna. A remek edző és pedagógus sok idejét áldozta fel a sportágért, azon volt, hogy a neveltjei maximálisan teljesítsenek, mert eredmény csak úgy érhető el. „Legyetek kitartóak, szorgalmasak és alázatosak” – ezt szánta útravalóul a jövő generációjának, akik szép lassan gondoskodtak a dicsőségtabló elkészültéről. A hajdani tévétornából ismert Bérczi István, aztán a VTC későbbi szakmai főnöke, Horváth Péter, valamint Majer István, Imreh Zoltán és László, Hungler György és Géza, Vesztergom János, Benkő János, Debreczeny Zoltán és Szabó Balázs pedig nem maradt adós a jó eredményekkel, feltették Veszprémet a hazai tornasport térképére.

Balázs Zoltán felkészült szakemberként a szorgalmas és alapos munkában hitt. Ars poétikája volt, hogy szeretni kell a fiatalokat, vagyis nem elsősorban a sikert szomjazta. Mindig nagyvonalú volt önmagával és másokkal szemben is. Eleinte ő tanult sokat másoktól, aztán tőle tanultak sokat mások. Ha más nem: következetességet, pontosságot és rendszeretetet.