Mesés környezetben versenyzett a pápai triatlonista

Sérülések és betegség miatt nem kevesebb mint három évet hagyott ki a pápai sportoló, aki a kényszerpihenőt maga mögött hagyva motiváltan készült a megmérettetésre. Közben a tréningjét újabb sérülés és betegség húzta keresztbe, ami miatt három hónapig nem tudott megfelelő edzésmunkát végezni. Ennek ellenére eltökélte: az Egyesült Államok második legrégebbi versenyén ha törik, ha szakad, de részt fog venni. Így is lett.

 Az Echo Triathlonon a tengerszint feletti magasság körülbelül 1700 méter volt, a szokottnál kevesebb oxigén, no meg az időeltolódás megnehezítette a dolgomat, arról nem is beszélve, hogy reggel 6 fokban kezdődött a verseny, egy óra múlva pedig már 28 fokban izzadtunk – mesélte a körülményeket a triatlonista. – Sprinttávon indultam, ami 750 méter úszást, 22 kilométer kerékpározást és közel hat kilométer futást jelentett. Az úszásomon Babai Gergő edzőnek köszönhetően sokat sikerült javítanom, a rajt után próbáltam kimaradni a szokásos verekedésből a vízben, de így is kaptam jó pár rúgást, sőt le is fejeltek, de nem ment rosszul. A vízből kijőve biciklire pattantam, a kerékpár az egyik erősségem, sajnos a depóm egy kavicsos, murvás részen volt, ami miatt sok időt veszítettem az öltözésnél. Ennek ellenére kölcsönbiciklivel sok embert meg tudtam előzni, a járgányomon még egy csengő is volt, amit előszeretettel használtam (nevet). A 150 méter szintemelkedéssel tarkított pálya után már „csak” a futás volt hátra, egy gyönyörű, sík terepen 5,5 kilométert tettem meg. Végül a kisebb balszerencsék miatt a korosztályos dobogó harmadik fokáról lecsúsztam, de úgy gondolom, jó eredmény ez is, hiszen 223 induló között a 61. lettem. Összességében elégedett vagyok a visszatéréssel, nagyon hiányzott már a mozgás, a versenyzés izgalma.

Kálmán Ferenc hozzátette, a közeljövőben Ábrahámhegyen és a Balatonfűzfőn fog rajtvonal mögé állni.