A Fazekas család újabb tagja tette le a névjegyét a kézilabdapályán

A minap ismét hallatott magáról a kézilabdás Fazekas család, ahol az édesapa és a három fiúgyermek a sportág mellett tört lándzsát, az édesanya „csak” kiváló cukrász hírében áll, igaz, a sportos família legnagyobb szurkolója. Fazekas Nándor a Fotex KCV-vel tízszer lett magyar bajnok, nyolcszor MK-győztes és egyszer BL-döntős, míg 237-szeres válogatott kapusként két olimpiáról tért haza negyedik helyezettként. A legnagyobb fiú, Gergő sokáig az Éles KISE-ben és a VKKFT-ben vitézkedett, 16 évesen már az NB I-ben játszott, 2022-ben került a Telekom Veszprém kötelékéhez, ám a klub – a fejlődését szem előtt tartva – két idényre kölcsönadta a lengyel Orlen Wisla Plocknak. A felnőtt válogatottunkba is bekerült 20 éves fiatalember azóta a Bajnokok Ligájában is felhívta már magára a figyelmet. Ezúttal Mátén volt a sor, hogy kivágja a rezet. Ő tíz éve szerepel a veszprémi egyesületében és jogelődjeiben, az együtteseiben eddig 926 gólt lőtt. Serdülő válogatottként tavaly az NB II-ben is feltűnt, míg ősztől a klub első osztályú ifjúsági és NB I/B-s körét erősíti (…ott öt forduló után 30 gólja van). Ám mert az élvonalbeli műhely irányítója, Pintér Benedek nemrég megsérült, újabb hadszíntéren jelentkezett játékra.

– Édesapám, az NB I-es együttes kapusedzője kedden szólt, hogy csatlakoznom kell a nagyokhoz, az pedig csütörtökön, Éles József kerethirdetésekor lett biztos, hogy hétvégén lehetőséghez jutok. A pályára lépés előtt nem volt bennem félsz, csak bizonyos izgatottság. Kicsit hevesebben vert a szívem, de kizártam magam körül a külvilágot, úgy voltam vele: itt az idő, hogy bizonyítsak magamnak és másoknak. A társak jól fogadtak, úgy kezeltek, mint bárki mást. Mivel hamar megtaláltam velük a közös hangot, mindnyájan elláttak ilyen-olyan jó tanáccsal. A szüleim kicsit féltettek, hogy vajon minden jól alakul, aztán mikor negyedóra után beálltam, láthatták, miszerint pozitívan fogom fel a lehetőséget. Arra persze én sem számítottam, hogy így sikerül a debütálásom. Sajnos az örömömbe üröm is vegyült, hiszen a végelszámolás szempontjából fontos pontokat hullajtottunk – emlékezett vissza a bajnoki nyitányára, ami után temérdek gratulációt kapott, amik az elmondása szerint motiválják, egyúttal jelzik, hogy jó helyen van és a megfelelő utat járja.

Mátéról tudni kell, hogy kezdetben sokáig futballozott is a kézilabda mellett, aztán eldöntötte, hogy ő is az apja útját járná. A klubcsapataiban irányítót játszik, ám a korosztályos válogatottakban nem ritkán balátlövőt, ugyanis 197 centi magasra nőtt. – Ehhez ellenben most csak 80 kilós testsúly társul, vagyis szükségem lenne néhány kiló izomra. Ennek érdekében hetente kétszer végzek kondicionális munkát. Sokan kérdezik, hogy most mi lesz velem, maradok az NB I-ben a 13. helyre visszacsúszott társaságnál, vagy visszatérek az NB I/B-ben a 11. helyen álló alakulatomhoz? Ezt még nem tudom, de bárhová is szólít a kötelesség, ott mindent megteszek az együttesem minél jobb szerepléséért. Nyilván nem haragudnék meg azért, ha a bizalmat az élvonalban hálálhatnám meg, miközben tisztában vagyok azzal, hogy az NB I más szint, mint az NB I/B, vagy a korosztályos sorozat – jegyezte meg a veszprémi Táncsics Technikum 11. osztályos tanulója, aki elárulta: sok mindenben kell még fejlődnie. Úgy érzi, hogy jól lát a pályán, bátran vállalkozik egy-egyekre és sok kiállítást harcol ki. Természetesen ő sem elégszik meg ennyivel, mert ennél sokkal jobb játékossá szeretne válni.

A komlóiak ellen tarthatatlan legény – miként a bátyja – a hazai kézilabdaélet fénylő csillaga. Ő is sokra viheti, miközben még csak ismerkedik a felnőtt élvonal közegével. Legutóbb remekül felvette a tempót, nem ijedt meg a sansztól, nem voltak benne kérdőjelek. Próbálta a pályán töltött idő minden percét kihasználni, húzóemberré vált, aki a szerepet nem nyomásként fogta fel, hanem lehetőségként. A dán Mikkel Hansenért rajongó főhősünk apró célokat tűz ki maga elé, főként a következő fellépés jár a fejében, de mint mindenkinek, neki is vannak álmai. Ilyen a felnőtt válogatottság, illetve, hogy a klubcsapatával a legmagasabb szinten játsszon. Addig persze rengeteg munka vár rá.

– Tudjuk, hogy apu nagy álma, hogy a fiai egyszer egy csapatban kézilabdázzanak. A legkisebb testvérünk, Áron még csak 12 éves, de jól véd. Talán az ő nevében is mondhatom, szeretnénk, ha az elképzelés idővel valósággá válna. Egyébiránt jó testvérek vagyunk, számíthatunk egymásra, tudjuk, hová akarunk eljutni. Otthon magától értetődően gyakori téma a kézilabda, hallgatunk apu véleményére, odafigyelünk arra, amit a másik mond – közölte Máté.

Van tehát esély arra, hogy a sportágban tovább vigyék a családi hírnevet.