Iváncsik Gergő 270-szeres válogatott balszélső futotta le a 2023 métert a révfülöpi iskolás gyerekekkel

A veszprémi kézilabdaklub legendája lapunknak adott interjújában elmondta, hogy jelenleg az U14-es korosztályt edzi Veszprémben, ahol 2000 óta él a családjával. 

– 2017 nyarán hagytam abba az élsportolást, abban az évben nyáron csatlakoztam az utánpótlás-neveléshez. Ugyan maradtam a klubnál, de a gyerekekkel foglalkoztam másodedzőként. Tavaly kaptam először egyedül egy csapatot, az U13-as fiúkat. Van két saját kisfiam is, 14 és 9 évesek, ők szintén kézilabdáznak Veszprémben – mondta Iváncsik Gergő. A kézilabdaikon szólt arról is, hogy két fiútestvére ugyancsak a sport világában tevékenykedik. Tamás játszott Veszprémben, Dunaújvárosban, Tatabányán, most a veszprémi U 16-os csapatot viszi Veszprémben, két éve már nem játszik.

 – Ádám öcsém még játszik, idén Komáromban az NB I/B csapatban. Annak idején ő is megjárt pár NB I-es csapatot, aztán komolyabb sérülései voltak, amelyekből kigyógyult, és maradt a kézilabdánál. Sportos családba születtünk, a sportpálya mellett nőttünk fel. Édesapánk, Iváncsik Mihály szinte minden meccsén jelen voltunk, egyetlen olyan mérkőzés sem volt, amely után ne kezdtünk volna ugrálni vagy labdázni. Idővel kialakult, hogy szeretnénk kézilabdázni, és ebben támogattak bennünket a szüleink. Soha nem irányítottak volna a labda felé, de hagyták, hogy mozogjunk, és mellettünk álltak – mondta Iváncsik Gergő. Mint megtudtuk, Révfülöppel korábban kevés kapcsolata volt, bár néhányszor a csapattal hívták ide beszélgetésekre. Mostantól azonban talán szorosabb is lehet a kapcsolat. 

– Szívesen jövök ilyen sportnapokra, az életemben ez feltöltődés, örülök, ha a gyerekeket is mozgásra bírhatom, ez mindennap jelen van nálam. Megfogadtam, hogy amíg lehet, mozogni fogok. A gyerekeket ma roppant nehéz mozgásra bírni, mi más világban nőttünk fel. Eleve azt kell elérni, hogy kimenjenek a szabadba, ahol megvan a szemtől szembeni kapcsolat, ahol beszélgethetnek. Ma is kell, hogy működjön ez. A telefon sok esetben könnyít az életünkön, szemmel tarthatjuk a gyermekeinket és ők is elérnek minket, de rá kell venni őket, hogy a friss levegőn legyenek minél többet, telefon nélkül. Kezdjenek el legalább egy minimális mozgást, bandázzanak, mert anélkül sok élményről maradnak le. Nagyon jók a maihoz hasonló sportnapok, ahol több mint száz gyereket megmozgatnak. Aztán, hogy ki merre orientálódik, az más kérdés, de ismerjék meg a lehetőségeket, legyen valami, ami motiválja őket. Nagy szerepe van ebben az iskolának, de a családnak is. Mi a családdal gyakran járunk kirándulni, a baráti körrel szintén. A gyerekeink együtt sportolnak, ezért sokszor felülünk a vonatra, kiutazunk a természetbe, akár a Bakonyba, és együtt kirándulunk – mondta a bajnok.