Nem borult a papírforma (képgaléria)

Amire előzetesen kevesen gondoltak, a bennmaradás szempontjából kilátástalan helyzetben lévő Fejér-B.Á.L. Veszprém megszorongatta a kézilabda NB I megyei „rangadóján” az esélyesebb, ám a csúcsformájától messze került – igaz, a hajrában jobban figyelt – Balatonfüredi KSE-t.

Király Ferenc

A csata izgalmas és kiegyenlített lett, ám a legvégén azért helyén volt a szeszélyes csapat benyomását keltő fürediek esze és szíve

Fotó: Fülöp Ildikó/Napló

Fejér-B.Á.L. Veszprém–Balatonfüredi KSE 28-30 (14-16)

Veszprém, 300 néző. Vezette: Bóna, Földesi.

Veszprém: Gödör – Preszter 1, Pulay 1, Vetési, Grünfelder 4, TARABOCHIA 7 (2), NOURELDEN 7 (1). Cse-re: BALOGH (kapus), Szrnka 1, DJUKIC 7, Kristóf, Fazekas M. Edző: Danyi Gábor.

Balatonfüred: Bősz – Bóka 3, Varga, Sretenovic 2, SZŰCS 4, Németh 2, HORNYÁK 5 (2). Csere: Andó (ka-pus), KLJUN 4 (1), SZÖLLŐSI 5, SZMETÁN M. 4, Kemény, Malinovic 1. Edző: György László.

Kiállítások: 4, ill. 2 perc.

Hétméteresek: 3/3, ill. 3/3.

A bajnoki nyitánya mintha arra akart volna rámutatni, hogy a fürediek miért csak egy pontot gyűjtöttek az előző négy fordulóban, az élesebb veszprémiek felszívták magukat (4-1), bár a lendületük nem tartott sokáig (4-4). A hazaiak ekkor szigorítottak a védelmükön, amin újra fennakadt az ellenfél, ezért 7-4-nél György-mester időké-réssel próbálta felrázni a halvány teljesítményt nyújtott övéit, akik nem a legjobb szemlélettel kezdték a mérkőzést. Később azért közelebb jöttek a vendéglátójukhoz, ám ehhez a Fejér-B.Á.L. spílerek hibái is kellettek (8-8). Lassan helyreállt a világ rendje, a 19. percben vezetéshez jutott Szöllősiék már kontrollálták a történéseket (9-10), miközben úgy tűnt: elfogyott az addig agilis Djukicék tudománya (11-15). Noha a játékot akkortájt egyértelműen a felpörgött, a hibákat gondosan kihasznált tópartiak irányították, a félidő végén a rivális dominált (14-16).

Fordulás után hét a hat elleni játékkal kísérleteztek Tarabochiáék, de mert az labdaeladások miatt rosszul sült el, hamar visszatértek az eredeti hadrendhez (14-18). A fürediek látványos találatokkal tartották három-négygólos előnyüket, s noha a folytatásban sem szaggatták az istrángot, a különbséget sikerült megduplázniuk – köszönhetően a másik oldal pontatlanságának (16-22). Ebben az időszakban Bókáék minden sportági elemben jobbnak mutatkoztak, jól kezelték az esélyesség terhét is, sokan azt hitték, hogy megerőltetés nélkül hozzák el a pontokat a vármegyeszékhelyről. Ám azzal, hogy nem törték úgy magukat, vérszemet kapott a hazai gárda, amely jelentős hátrányban sem tette fel a kezét, és Balogh védéseinek is köszönhetően elkezdett felzárkózni (20-23). Tíz perccel a lefújás előtt 21-25 volt az állás, a vendégek tehát kicsit javítottak a koncentrációjukon, de a hajrá újra az utolsó helyezetté volt, emberelőnyben három üres kapus gólt is lőttek (25-26). A csata izgalmas és kiegyenlített lett (27-27), ám a legvégén azért helyén volt a szeszélyes csapat benyomását keltő fürediek esze és szíve: így a magukat jól tartott bakonyiak zsinórban a nyolcadik vereségüket szenvedték el.

Danyi Gábor: A csatát hatgólos hátrányban sem adtuk fel, mentünk, küzdöttünk, nincs is miért szégyenkeznünk. A szezonban most játszottunk a legjobban, ám a végén a riválisunk rutinosabb volt.

György László: Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz itt, vagyis ilyen hangulatú találkozóra számítottunk. Többször vezettünk négy-öt góllal, a hajrá mégis izgalmas lett, a veszprémiek ott álltak ugyanis a sarkunkban.