Szülés után agysorvadás - Egymillióból egy ilyen eset

Iszonyú, csontig hatoló a hideg belül, pedig ott kinn még a szeptember végi nap melegít. Az előszobából az utcafronti szobába látni: angyalarcú fiatal nő ül a fotelben, plédbe csavarva. Egy pillanatra ránk mosolyog, majd ismét a televízió felé fordítja fejét. Ezzel is jelzi: eddig voltunk csak érdekesek számára. A háziasszony, Kuncsik Andrea a jobbra nyíló helyiségbe kalauzol minket. Itt a fal  mellett áll egy vaskályha, hidegen. Nincs, amivel befűtsenek benne. Andreából ömlik a panasz.

- Négy éve vettem a házat. A válás után ide költöztem a nyolc gyerekkel. Azóta megszületett az unokám is.

Hitetlenkedve nézek rá: nem hittem volna, hogy már nagymama. Hihetetlen a másik szobában csendben ülő legidősebb lányának története is, ami előtt az orvosok is tanácstalanul állnak.

- Brigi három éve szült. Akkor volt húszéves, és agysorvadást kapott a szülés után. Voltunk orvosnál Pécsett, Ajkán, Veszprémben. Az orvosok azt mondták: tanultak erről, de még nem találkoztak ilyen esettel. Egymillióból egy ilyen eset van.

Fotós kollégám közben átmegy Brigihez, hallom, ahogy beszél hozzá, s halljuk a két rövid választ is: igen, igen. Utána néma csönd. Édesanyja már a megváltoztathatatlanba beletörődve mondja:

- Brigi 23 éves, tanult, járt iskolába, de mióta beteg, írni, olvasni nem tud. Pelenkázni, fürdetni kell, nem képes ellátni magát. Miután szült, csak úgy jöhetett haza, hogy a családba fogadjuk. Mondták már nekem, adjam otthonba. De mi lenne akkor az unokámmal? Szerintem minél tovább az anyjával kell maradnia, még, ha ilyen állapotban van is - mondja határozottan.

Andrea ma 12,11, 10, 7, 6, 4 és 3 éves gyermekeivel, a 23 éves Brigivel és annak két és fél éves lányával él együtt a Somogyi utcai házban. Briginek ő a gondnoka, az unokának pedig a gyámja. Andrea korábban üzemben dolgozott, de mióta nagylánya itthon van, nem hagyhatja magára. Szeptember 18-ig kapta saját kisgyermeke után a gyest, de ez megszűnt. Az unoka után semmi nem járt neki. Annyi a kedvezmény, hogy felvették az óvoda bölcsődei csoportjába. Összes jövedelmük a 140 ezer forintnyi családi pótlék.

- A kisebb gyerekek folyton megbetegszenek. A négyéves fiam gégegyulladást kapott, a másik kettő asztmás. Mindig jön valami: nemrégiben egy nyamvadt szúnyogcsípés miatt műteni kellett az egyiket. A gyógyszerek is pénzbe kerülnek. A házon is rengeteg mindent meg kellene csinálni - de miből?

A kérdés megválaszolatlanul marad a levegőben. Mint az is, amit Andrea már megkapott hivatalban is meg az utcán is: miért vállalt ennyi gyereket? A válasza erre:

- Nem egyedül vállaltam, de egyedül maradtam. Nekem kell gondoskodnom róluk, de nem tudom, meddig bírom.

Kérdezem a ház előtt álló autóról, kié.

- Szerencsénkre itt robbant le. Még jó, mert a vízművek le akarta szűkíteni a vezetéket, kiásták volna, de az autó miatt nem tudták.

A devecseri Somogyi utca messze van az iszapömlés által elöntöttektől. Mi azt mondanánk, Andrea szerencséjére. De vajon ezt mondja-e ő is, aki nagyon hátrább szorult a segítségre szorulók sorában. Pontosabban annak közelében sincs, hiszen a házat nem érte kár, kevés ingóságuk is megvan.

Csak éppen semmire nem jut a 140 ezer forintból. Vajon jut-e neki a támogatásból? Tudná-e valaki segíteni őket?