Huszonöt év, száz erdei szalonka

Ha valaki 30 évvel ezelőtt, amikor először vett puskát a kezébe, azt mondja neki, hogy a szalonka szerelmese lesz, kineveti. Igaz, az Alföldön, ahol dr. Mile Imre kezdte, nem nagyon foglalkoztak ezzel a madárral.  Ő is véletlenül futott össze vele. A Séd-völgyében pézsmázott 25 évvel ezelőtt, amikor a feje fölött meghallotta a korrogó hangot. Ahogy rálőtt egyből rájött, ez egy dürgő erdei szalonka! És ez a csodaszép madár azonnal megfogta. A rabságból azóta sem szabadult, a veszprémi gyógyszerésznek az eltelt 25 év alatt 100 szalonkát sikerült lőnie. A gyűjteményben orosz és erdélyi szalonkák is vannak. Hazánkban bármerre is járt, a bakonyi szalonkázásnál nem talált szebbet.
 
Aki jártas a vadászatban, tudja, óriási erőfeszítés a szalonkavadászat. Reggel, este 20-30 perc az az időszak, amikor számítani lehet rá. "Tíz alkalomból ötször, ha látod, talán háromszor lősz, esetleg egy madarad megvan." A kakasok röptéje cikázó, csapongó, néha pedig bagoly-szerűen libegő. Pisszegve, korrogva adnak jelt magukról, ha másik kakassal találkoznak, és sokszor hárman-négyen kergetőznek légi akrobataként az égben. Szerencsére van egy segítője, Soma, a magyar vizsla, már nem neki kell megkeresnie a rozsdaszínű kis madarat a rekettyésben. A kutya előbb hallja a madarat, mint ő, amerre néz, onnan várható a röpte.
 

Az elmúlt 25 év alatt arra is rájött, nem a szalonkáért, hanem a tavasz varázsáért járja az erdőt. Ilyenkor minden nap fél négykor kel, a hajnal ott virrad rá a fák között a tisztáson. Átélni a tavaszt, a természet ébredését, a virágbontást, a rügyfakadást, a bakonyi medvehagyma illatát, mindez semmi máshoz nem fogható, vallotta meg. Így együtt a szalonkázás a vadászat csúcsa! Állt már kint az erdőben jéghidegben, szakadó esőben, soha nem felejti azt a március 15-ét, amikor térdig érő hóban, kitűzött kokárdával a hajtókáján várta a húzást. Egy kokárdás márciusi napon Orsika lánya is meglőtte első szalonkáját, az neki is valami csoda volt. A hajnalok során sokszor fülébe csengenek Károly bácsi szavai.  Ő volt az, akivel az első vadászlépéseket megtette: "Fiatal korodban láss annyi napfelkeltét, hogy bearanyozhasd vele az öregkorod."
 
A szalonkázás egyben a barátságok ápolásának az ideje is. Egymást hívogatják, hol láttak már madarat, s útra kelnek. Imre Baranyába, a Zemplénbe megy, a többiek hozzá jönnek. A vadászaton túl pedig van módjuk pihenni, beszélgetni, még jobban összekovácsolódni.
 A szalonkának kétféle vadászati módja van. Egyik a klopfolás (hajtás), ezt ősszel űzik. Ilyenkor a madarat a kutyákkal felhajtják, majd kilövik őket, tojót, kakast egyaránt. Európa döntő részében így vadásznak rájuk. Csak Franciaországban évente egymilliós a teríték. Ezzel szemben hazánkban tradicionálisan tavasszal vadásztak rá, amikor az erdei szalonkák a telet követően Ázsia délnyugati vidékeiről, Dél-Európából és Északnyugat-Afrikából megindulnak észak  a költőhelyeik  felé, s eközben átvonulnak hazánk felett. A hazai "húzásos" vadászat (március elejétől április közepéig tartott) terítéke évi 5-6 ezer volt, zömmel kakasok.

 
A tavaszi vadászatra hazánk vadászai mégis ráfizettek. Az Európai Unió madárvédelmi irányelve alapján költésre vonuló madarak elejtése tilos, ezért 2009-ben le kellett tenniük a fegyvert. A vadászkamara és a vadászszövetség kezdeményezésére, az unió egyetértésével hatalmas munkába kezdtek: 2010-től megfigyelik a madarak mozgását, vándorlási útvonalát, mintavétel után megállapítják a kondícióját, és a többit. A szalonka monitoringnak 2014-ben várható eredménye. Szeretnék bebizonyítani, hogy a magyar teríték nem jelent semmilyen veszélyt a szalonka populációra.
 
Imre is abban bízik, a gyönyörű tavaszi szalonkázás lehetőségét visszakapják a magyar vadászok. Úgy fogalmazott: "Ahogy a nagyapáink hódolhattak szenvedélyüknek, talán unokáinknak is megadatik ez a lehetőség. Tapasztalják meg ők is, ha a szalonka kedvéért nem is, a hajnal kedvéért mindig érdemes felkelni."

A világhírű magyar vadász, gróf Széchenyi Zsigmond mintha csak megérzett volna valamit. Az Ünnepnapok című könyvében így fogalmazott: A nemzetközi szalonkaállomány apasztásából a magyar vadász mindig jelentéktelen, szinte számba se kerülhető módon vette ki részét. Szolgálja örömünkre, hogy a tavaszi húzást, a sokat emlegetett szalonkahangulatot nem fenyegeti semmiféle korlátozás veszélye. A márciusi estén korrogó szalonkát - "a vacsoracsillag alatt imbolygó vándort" - nyugodt lelkiismerettel és változatlan lelkesedéssel várhatja a magyar vadászok minél szélesebb nemzetsége.