Bocsár-düllői Don Quijote

Kiss-Vámos István szerint diszkriminatív eljárás áldozatává vált, és azóta minden lehető hatósághoz eljuttatta a fellebbezését, kifogásait, kérelmét és a bürokrácia falaiba ütközött.

- Nézzen csak körül, hát ez lenne az épített környezet védelme? - álldogál a hegyoldalban, a nyílegyenes szőlősorok fölött, messzeségben a Balaton. - Ez lenne a tájvédelem, amire a balatonfüredi hatóság hivatkozik? Ezek itt jobbra, kárpótlásban kapták meg a területet húsz éve, azóta nem nyúltak hozzá. Másfél méteres a gaz. Ez senkinek sem szúrja a szemét? És ott, a szomszéd telken egy a fabódé, egy illemhely. Amott meg a hatalmas lakókocsi, kétszer nagyobb az enyémnél, a domb lábánál egy óriási rozsdás tartály, tákolmánynak se szeri se száma. Pont az én lakókocsim szúrta valakinek a szemét? Itt volt a város szeméttelepe, 2009-ben bezárták, de még tavaly is ide hordták a hulladékot. Innen aztán belefolyhat a Balatonba. Ez sem zavart senkit. De a lakókocsim, az igen.

- Minden engedélyt beszereztem ahhoz, hogy szabályosan, jogszerűen cselekedjem. Tíz évvel ezelőtt, amikor megvettem a telket, azt mondták az önkormányzatnál, hogy rövidesen zártkertté nyilvánítják a környéket és építkezhetem. A tulajdonjog megszerzése után megkerestem az illetékest, aki két esetben kijött ide, s közölte, lakókocsit hozhatok a telekre. Ezzel a tudattal műveltem a földet mindezidáig. Aztán tavaly nyáron az építésügyi hatóság helyszíni szemlét tartott és felszólított, nyolc napon belül szállítsam el az "építményt". Most hova tegyem például a fűnyírót, szerszám nélkül hogyan műveljem a földet?

Jogkövető emberünk levelezgetni kezdett, fellebbezett magyarázott, személyes megbeszéléseket szorgalmazott az önkormányzati illetékesekkel, jegyzővel, polgármesterrel - úgy véli, diszkriminatív eljárás áldozatává vált, mert a Bocsár-dülőn vagy másfél tucatnyi építmény, tároló és lakókocsi áll ma is engedély nélkül, még a vizet és az áramot is bekötötték, és pont őt szúrták ki, talán egyesekre más törvény vonatkozik? - kérdi szinte önmagától. 

- Törvénytisztelő állampolgár létemre lépten nyomon hatalmukkal visszaélő köztisztviselőkel kerülök szembe. Húsz éve Ausztriában dolgozom külföldi létemre soha nem ért olyan megkülönböztetés, mint saját hazámban. Lehet, hogy túl komolyan veszem a demokráciát, de szerintem a XXI. században csak így érdemes élni. Ezért március 19-én a lakókocsit elszállítottam a telekről.

- Tavaly decemberben telefonon személyesen is beszéltem egy kormányhivatalnokkal, aki közölte, úgy jártam, mint amikor négyen átmennek a piroson de csak az ötödiket csípik fülön. Engem jelentettek fel - magyarázza miközben a kocsija csomagtartójában szortírozza az irathalmazt. Egymásba érnek a határozatok, engedélyek, végzések, fellebbezések. 

- Az igazamért hajlandó vagyok minden hivatalt, képviselőt, sajtót, tévét, rádiót felkeresni, mivel hónapok óta nem alszom, az emberi mivoltomban aláztak meg. Minden állampolgárral szemben azonos mércét kell alkalmazni, azonos törvények szerint, azonos módon eljárni. Stimmel. Jogszerűen jártak el velem szemben, de diszkriminatív módon, mert Bocsár-dülőn minden maradt a régiben, csak az én lakókocsim kellett elszállítani és én ezt meg is tettem.

Egy sor fellebbezés után az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult. "Figyelemmel arra, hogy Önt nem védett tulajdonsággal összefüggő sérelem érte, hanem építésügyi hatósági döntést kifogásol, a Hatóság hatáskör hiányában eljárást indítani nem jogosult" - szólt a válasz.

A füredi önkormányzati képviselő sem segíthetett, de legalább volt markáns véleménye: levelében közölte, igaz, hogy K.K portájának egy része (Kiss-Vámosi úr egyik szomszédja, akivel konfliktusba keveredett) valóban elképesztő állapotban van, ám ő "eléggé befolyásos körökben mozog, így neki elnézik". A panaszos örömmel nyugtázta a képviselői véleményt, amellyel tökéletesen egyetért.

A Jobbik jogsegélyszolgálata sem maradt ki a sorból, Isten áldásával kívánt Szebb Jövőt a panaszosnak.

Az elszámoltatási korrupció-ellenes kormányzati feladatokat ellátó kormánybiztos aztán már lépett s a veszprémi Kormányhivatalhoz utalta Kiss-Vámosi panaszát, ahonnan megérkezett a kimerítő, és egyben igen emberséges, sőt tanulságos válasz. Amivel azonban emberünk nem sokra megy. Németh Zsolt főosztályvezető által jegyzett öt oldalas végzés, még a fellebbezű gyermekének fájdalmát és igazságérzetét is méltányolja, amit helyreállítani nem lehet. Főleg nem a kormányhivatalból.

A lakókocsinak nem volt rendszáma, tehát - furcsa, de igaz - nem jármű, hanem építmény - tudjuk meg a végzésből. A kérdéses mezőgazdasági övezetben csak a kát hektár nagyságú, minimum nyolc százalékban szőlővel betelepített területen a "tájképi, építészeti hagyományokat figyelembe vevő, tájjelleget erősítő épületek létesíthetők..."

Kiss-Vámosi úr tehát, a háromezer négyzetméterén, a helyi építészeti szabályzat értelmében semmit sem építhet. Ám a kormányhivatali illetékes leszögezi: 2002-ben, amikor a lakókocsi a helyére került, már alkalmazni kellett volna a Balatoni Kiemelt Üdülőkörzeti Területrendezési Tervet, eszerint az akkori hatóság szóbeli tájékoztatása érvénytelen (volt) és "tárgyi építményt csak építési engedély birtokában lehetett volna elhelyezni". S miután emberünk önként elszállította az "építményt" úgymond mentesült az engedély nélküli építés hátrányos jogkövetkezményei alól.

Magyarán: nem bírságolták meg félmillió forinttal. Ami azért, így utólag, aligha vígasztalja Kiss-Vámosi urat. Még az sem, hogy a kormánymegbízott főosztályvezetője csaknem dorgáló hangnemben oktatja, figyelmezeti és végül sajnálatosnak minősíti, hogy "a balatonfüredi építészhatósági eljárás, illetve annak eredménye fájdalmat okozott a fellebbező családjának körében".

Ami jó hír az egyik Bocsár-dülőinek, az rossz a másiknak: a kormánymegbízott felszólítja a füredi jegyzőt, hogy a szabálytalan építmények ügyében a "szükséges vizsgálatot és eljárást folytassa le." Kiss-Vámosi úr azonban csak a fejét ingatja. Rosszak a tapasztalatai.