Az indiánok nem parancsolnak, és nem büntetik egymást

- A tízmillió négyzetkilométeren mindössze 32 millió ember él, az óriási, lakatlan területek nagyban meghatározzák az itt élők, elsősorban az indiánok mindennapjait - beszélt előadásában Héder István PhD-kutató szerdán  este a Pannon Egyetemen. A magyar tudós 19 évesen, 1957-ben került Kanadába, ahol a vasútnál kapott munkát, s így jutott el a távoli, északi területekre. - Jelenleg is Ontarióban, az Ojibwee és Cree indiánok lakta rezervátumook közelében élek, többükkel jó barátságot ápolok.

- Az indiánok mindössze száz éve hagytak fel a nomád, vándorló életmóddal, mindaddig 25-30 fős nagy családokban akár több ezer négyzetkilométeres területeken halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Gyakran költöztek, minden felszerelésüket a hátukon vitték, így tőlük mind a mai napig messze áll a felhalmozás, vagyongyűjtés gondolata. A hosszú telek idején rengeteget éheztek, s a családok rendkívül egymásra utaltan éltek. Ez erősen befolyásolja a családon belüli kötelékeket is, az indiánoknál nincs direkt kommunikáció: nem parancsolnak, nem szidják le és nem büntetik egymást. Csak kérnek, tanácsolnak, a gyerekeknek pedig hosszú tanmesékkel igyekeznek megvilágítani a helyes utat.

- Míg egy két generációval ezelőtt szégyennek, ma már büszkeségnek számít az indián származás. Az általános iskolákban kétnyelvű tankönyveket használnak, vannak saját középiskoláik, és most már egyre többen szereznek diplomát is. A jövő kérdése még, hogy ők visszatalálnak-e a népükhöz - mesélte Héder István.

- Egy mai indián fiatal semmiben sem különbözik más népek ifjaitól, ugyanúgy a mobiltelefonon és az interneten éli világát. Ez azonban némileg szétszakította a családokat, hiszen az idősektől már senki sem akarja megtanulni a hódfogás művészetét. Számukra épp ezért szervezünk - többek között én is - közös beszélgetéseket, ahol a saját korosztályukkal lehetnek együtt. Ilyenkor persze előkerül a gyógyfüves pipa is.

- Az indiánoktól sokat tanulhatunk a természet szeretetéről. Ők valóban hiszik, hogy a Földet az őseinktől kaptuk kölcsön és tovább kell adnunk az unokáinknak. Csillaghulláskor Európában arra gondolunk, valaki meghalt, ők úgy tartják, egyvalaki épp megszületett.