A Hónap orvosa Micimackó mellett rendel

Amire egyébként általában nem kell sokat várni, mert a doktornő előjegyzéses rendszerben dolgozik, amihez a lehetőség szerint megpróbálja tartani magát. Azt is hamarosan megtudom Gelencsér Katalin doktornőtől – aki novemberben olvasóink szavazatai alapján elnyerte a hónap orvosa címet –, hogy Micimackót és barátait a körzetben élő egyik szülő varázsolta fel a falra. Porcelánfestőként dolgozik, a rajzolás, festés a mestersége.

Valószínűleg úgy van az, hogy a személyiség, a kisugárzás kivetül a környezetünkre, és a sorsunkat is egyengeti. Gelencsér doktornőnek jól láthatóan nincs gondja a világgal, ezért hát a világnak sincs vele. Ami másoknak fél életükre szóló problémát jelent, azt ő sitty-sutty megoldja. Veszprém egyetlen magántulajdonban lévő háziorvosi rendelőjében állok – közli velem, miután napirendre térünk a külcsín felett. Az önkormányzat ugyan – a törvényben lefektetettek szerint – gondoskodna a rendelő épületéről, de a fenntartás már az ő kötelessége. Semmi kedve a rossz szigetelés, a gazdaságtalan fűtési rendszer miatt egy vagyont kiadni minden hónapban, inkább a családjával megvásároltak a ház alatt két egymásba nyitható helyiséget, és az ő igényei szerint alakították át. Ezzel a pacientúrájához is közelebb került, mert itt, az új városrészben, a Bakonyalja-lakótelepen laknak a legkisebb gyerekek. Viszont az önkormányzat sem járt rosszul, mert felszabadult egy helyisége.

A gyerekek vagy doktor néninek, vagy Kati néninek szólítják – esetleg Szurikati néninek, mert nagyon sok oltást ad –, vagy egyszerűen még nem állnak szóba vele. Ekkor az elsődleges feladat nem a gyógyítás, hanem „meg kell szelídíteni őket, mint a kis hercegnek a rókát”. És ez csak szándék kérdése, minden gyereket meg lehet szelídíteni, igaz, minden szülőt nem lehet. A rendelőjében gyakran nevet, „mert a gyerekek olyan csuda dolgokat tudnak mondani, amin aztán együtt kell nevetni”.

Az számára megint csak nem okoz problémát, hogy az egészen kis gyerekek még nem tudják elmondani, mi a bajuk, még izgalmasabb a feladat, ha ki kell kitalálni. Voltak nagyon nehéz esetei, de nem diagnosztizálni és kezelni volt ezeket igazán nehéz, hanem megmondani a szülőknek, hogy mi a baja a gyereknek. Hogy ne essenek kétségbe, hogy ne riadjanak el attól, ami vár rájuk. Ilyen esetek a daganatos és azok az öröklődő betegségek, amelyekre még nincs gyógymód. Ezek közé tartozik például a diabétesz, amelyet csak kezelni lehet, de meggyógyítani nem.

Húsz éve van a pályán, azóta jól érzékelhetően megnövekedett a lelki bajokkal küszködő gyerekek száma, és igazán ezekkel nehéz elbánni. Drog- és alkoholproblémákkal is találkozik a gyerekkorú betegeinél is. Életkortól függ, hogy ezt hogyan jelezheti, illetve jelezheti-e a szülőnek. De ugyanez vonatkozik a terhességre is. Ha tudomására jut, hogy egy 14 éven felüli leány várandós, azt nem mondhatja el a szülőnek, csak ha a gyerek beleegyezik. Azaz még pontosabban a gyerekeket kell meggyőzni arról, hogy forduljanak segítségért a szülőhöz.

A rendelőben sokszor érzi úgy, most el fogja sírni magát, de erre még nem került sor sohasem. Ilyenkor belülről sír, ügyelve arra, hogy azt senki ne lássa rajta. Szerencsére a gyerekek nagyon jó betegek, mert egyrészt hamarabb is gyógyulnak, mint a felnőttek, másrészt amint egy kicsit jobban érzik magukat, azonnal visszatérnek a régi kerékvágásba, pillanatok alatt elfelejtik korábbi fájdalmaikat. Ennek ellenére előfordult, hogy néhány kis betegét elveszítette, az ő nevüket soha nem felejti el. Ezek az esetek nagyon megviselik, de másnap újra bejön dolgozni, „mert a többi gyerek gyógyít”.

Elkezdem mondani, hogy mennyi baja van az egészségügynek, de ő azzal tromfol, miben vagyunk így is világszínvonalúak, például a daganatos betegek ellátásában. És tele vagyunk kiváló kollégákkal is. Az egészségügyet meg rendbe lehetne tenni, ha nem a „betegségügyre koncentrálnánk, hanem az egészségügyre, azaz a megelőzésre”. Ez nem csak hogy eredményesebb lenne, még sokkal kevesebbe is kerülne. Az ő munkájának a 30 százaléka megelőzésről szól, az anyukákat tanítja arra, hogyan őrizzék meg gyerekük egészségét. ő annyit tehet ezért, hogy rettentő mennyiségű védőoltást ad be. Orvosként nincs nagyobb kudarca, mint látni szenvedni egy gyereket, mikor tudja, mindez egy védőoltással megelőzhető lett volna.

A paraszolvenciáról nagyon határozott véleménye van, szerinte ilyen a gyerekgyógyászatban nem működhet, az ő ténykedését nem a szülőknek kell finanszírozni. A rendelőben és a munkaidőben való ellátás tb-finanszírozott, az egészségügynek ára van, de ezt nem a betegeknek kellene megfizetni. Annak ellenére így gondolja ezt, hogy a háziorvosi finanszírozás degresszív, egy bizonyos létszám felett nem jár kártyapénz, azaz a betegei egy részét ingyen látja el. Az egyre jobban terjedő tendenciával ellentétben neki eszébe sem jutna külföldre menni, mert ő ott mindig idegen lesz, itt van itthon.

Gelencsér Katalin Balatonbogláron gyerekeskedett. Szülei kétkezi munkával keresték a kenyerüket, édesapja molnár volt, édesanyja bölcsődei gondozónő. Igazából nem tudja, mi vitte az orvosi pályára, talán az, hogy a fonyódi gimnáziumban kiváló fizika- és biológiatanára volt, akiktől nem csak tárgyi tudást kapott, hanem egyfajta szemléletet is. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen végzett, talán azért lett gyermekorvos, mert – ahogy mondja – maradt benne valami a gyerekségből, ma is a rajzfilmeket szereti. A 12. számú veszprémi házi gyermekorvosi körzetben 21 éve dolgozik. Imádja a mozit és a színházat, Veszprémben mindkét teátrumba eljár, Pesten a Madách Színház a kedvence.