Lukács Sándor: Kétpólusú ember vagyok

A versek mellett a tüneményes bükki falvakban is sokat tanult az egyszerű, de bölcs emberektől. Több mint négy évtizede a pályán, számtalan felejthetetlen színdarab, televíziós játékfilm, mozi szerepe fűződik a nevéhez.

Lukács Sándor a magyar kultúra napján a Pannónia Művelődési Központ vendége volt, ahol Az elűzött álom című felolvasóestjével lépett fel.

- Máshogy kell készülni a magyar kultúra napján előadott műsorra, mint egy szokásos rendezvényre?

- Másfajta felkészülést nem kíván, azon az az erkölcsi alapon vagyok, mint sok más kollégám, hogy minden fellépésre a legjobb tudásom szerint készülök fel. Kétségtelen, hogy rendkívüli a magyar kultúra napján a közönség elé lépni, hiszen van egy szép, nemes súlya a dátumnak. Itt, a Kárpát-medence közepén szláv és germán gyűrűben egy egészen furcsa, különleges, senkiéhez nem hasonlítható nyelv, a magyar mindmáig fennmaradt, fent tudott maradni. Ennek a nyelvnek, népnek aránytalanul nagyobb a kultúrája, hatása, mint számaránya. Nagyon meg kell becsülnünk ezt a nyelvet, ezt a kultúrát, de nemcsak január 22-én.

- Kit láthat a közönség akkor, amikor saját alkotásait szavalja, a költőt, vagy a színészt?

- Együtt a kettőt, Lukács Sándort; talán ez a legjobb válasz. Bennem egy tőről fakad a két „tulajdonság”, a költészet és a színészet. Az életemről mesélek a gyerekkor meghatározó élményeitől kezdve a mai napig, vagyis az életem keresztmetszetét mutatom meg a közönségnek.

- A színészet és a költészet is teljes embert kívánó „hivatás”, hogy fér meg ez a kettő egymás mellett?

- Abszolút belefér; a színészet nagyon jó táptalaj egy költőnek. Rengeteg helyen megfordultam, főleg korábban, amikor szezononként 6-7 tévéfilmet csináltam, s a legkülönbözőbb helyeken forgattunk: vidéken, egyszerű emberek között, vagy kórházba orvosok között. A színészet által szerzett tapasztalatot, milliónyi élményt nagyon jól lehet hasznosítani az írásban, a költészetben. Táplálkozok is ebből.

- Az Elűzött álom című kötetét úgy ajánlják, hogy nem a színész versei, hanem a költő versei. Vagyis a költő Lukács Sándorról írnak, nem pedig a népszerű színészről.

- Kétségtelen, hogy az első időkben, amikor elkezdtem verseket publikálni, akkor meg kellett azzal küzdenem, hogy egy népszerű színész vagyok. Volt olyan kollégám azzal froclizott, nehogy költők között a legjobb színész, színészek között a legjobb költő legyél. Úgy érzem, hogy hála Istennek, a sorsnak, az életnek és talán egy kicsit magamnak, túl vagyok ezen a problémán, és az irodalmárok, költők is elfogadtak. Én egy ilyen kétpólusú ember vagyok, színész és költő.

Lukács Sándor azokról a gyerekkori élményeiről mesélt, melyek meghatározták a pályaválasztását

-  A kötetei 1985-től háromévenként jelentek meg, majd 1994 és 2006 között volt egy hosszabb szünet. Most az anyaggyűjtés időszaka van, készül a hatodik kötet?

- Az az igazság, hogy én is utólag csodálkoztam el azon, az első négy kötet megjelenése között három-három év volt, majd következett ez hosszabb szünet, és azóta is pauza van. Anyag van, versek vannak, de nincs szabály arra, mikor jelenjen meg egy kötet. Amikor úgy látom, hogy minőségileg összegyűlt egy kötetre való írás, akkor jelentkezem. Szerencsére kiadóim vannak, akik már alig várják a verseket. Csak azért, hogy legyen egy újabb kötet nem érdemes. Egyébként nagyon sok mindentől függ az alkotás, hiszen színészként is rengeteget játszom, jelenleg hat darabban, emellett az embernek van magánélete, de nincs okom panaszkodni, szerencsére van időm alkotásra. Visszatérve a kérdésre, készülök a hatodik kötettel, már majdnem a fele megvan.

- Két nagyon stabil pont van az életében, a Vígszínház, ahol már 41 éve játszik és házassága, felesége. Nem mondok újdonságot, rengeteg olyan cikket lehet találni az interneten, főleg nőknek szóló lapokban, ahol a házastársi kapcsolatát mintaként emlegetik. 

- A hűség nem egyoldalú dolog; akkor alakul ki, ha az ember a másik oldalról, személytől is megkapja a jó dolgokat, a szépségeket, a lehetőségeket, hogy érdemes legyen ottmaradni. Az élet hozta így, hogy két nagyon stabil pont alakult ki az életemben. A főiskola elvégzése után, 1972-ben leszerződtem Várkonyi Zoltán Vígszínházába, immár 41 éve, és mindent megkaptam. Mindig volt lehetőségem, viszonylag fiatalon már vezető színész voltam, szezononként legalább egy főszerepet eljátszhattam. Olyan szerepeket kaptam, amelyekkel tökéletesen elégedett voltam, vagyok.

- Lukács Sándor hol érzi jobban magát, a színpadon, vagy a kamera objektíve előtt? 

- Nálam ez nem műfaj, hanem szerepminőség kérdése. Ha egy jó szerepet kapok, ami által a legtöbbet tudom magamból adni, akkor teljesen mindegy, hogy színpadi, vagy filmszerepet játszok. Kétségtelen, hogy a színész a színpadon élőben kapja az impulzusokat, rögtön érzi a közönség reakcióját, az elért hatást, míg a filmen indirekt módon működik.

- A filmeket, sorozatokat a kereskedelmi televíziózás előtti időszakban több millió ember is megnézte egy-egy alkalommal, 5-6 millió ember nappalijában volt jelen.

- A 1980-as években, a magyar tévéfilmek nagy korszakában péntekenként adták mindig az új filmeket. Akkor, ha egy lakótelepi ablakon kinézetünk mindenhonnan a televíziók szürkéskékes fényét láttuk kiszűrődni. Fantasztikus érzés volt tudni, hogy most az a filmet nézik, amiben én vagyok a főszereplő. Másnap lementem a közértbe, kértem a kenyeret, egyből mondták a boltosok, hogy „Jajj művész úr láttam a filmet ”. Ebből a szempontból csodaszép világ volt.

- Életrajzát nézve azonnal látható, hogy az elmúlt évtizedekben több műfajban szinte minden jelentős szerepet eljátszott. Nem készülhet úgy interjú, hogy meg ne kérdezzék, van-e szerepálma, illetve mi volt az, ami legnagyobb hatással volt?

- Nagyon nehéz erre válaszolni, az elmúlt évtizedekben rengeteg szép élményem volt. Színházi szerepek közül talál az erdélyi Székely János: Caligula helytartója című kiváló drámájában a címszereplő Petronius alakítása volt. A drámát a kolozsvári Magyar Nemzeti Színház igazgatója, Harag György rendezte, az ősbemutatót 1978-ban tartották a Gyula Várszínházban. Csodálatos darab, rendező, szerep; ami nagyon különlegesség tette, hogy a bemutató „centikkel” volt a Ceausescu-diktatúra mellett. Olyan előadás volt, amire az egész országból áradt az értelmiség és a fiatalság. Átvittük a drámát később Pécsre, majd Marton László is színre vitte a Pesti Színházban. Ezért Petronius szerepe talán a legemlékezetesebb, de emellett rengeteg más nagyszerű alakítást játszhattam pályafutásom során. A szerepálmokról le kell szokni. Most is tele vagyok energiával, nagyon remélem, hogy a szerepek megtalálnak még legalább tíz évig. Talán egyszer a Lear király

- Miskolcon született, ott élt 16 éves koráig majd Budapestre költöztek és ott élnek az óta is. A Balatonhoz köti valamilyen élmény, kapcsolat?

- A nagymamámnak Balatonfüreden a Hováth Mihály utcában, a Baricska pince mögött volt a telke, amíg el nem adtuk, minden nyáron itt voltunk. Az északi parthoz nagyon sok élmény köt. Sok színészkollégámnak van erre nyaralója, előfordul, hogy meghívnak és itt töltünk pár napot. 

- Fia egészen más területen érvényesül, az üzleti életben. Nem bánja, hogy nem folytatja a mesterséget?

- Nem, hála Istennek. Más területen dolgozik, sikeres és nagyon jól megáll a saját lábán. 

- Tele van energiával, aktív. Nemcsak rendszeresen mozog, de szereti nézni is sportműsorokat is. Követi az ausztrál nyílt teniszbajnokságot?

- Igen, figyelem az eseményeket, egyébként teniszezem, ez az egyetlen sport, amit rendszeresen űzök. Néha futni szoktam, vagy gyalogolok Budán a Vérmezőn, ahol lakom.

Lukács Sándor Miskolcon született. 1972-től, a Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése óta a Vígszínház tagja. Kiemelkedő színházi alakításai mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban szerepelt, és öt verseskötete jelent meg. 1974-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt, 1978-ban Jászai Mari-díjat, 1990-ben Érdemes Művész kitüntetést, 1993-ban Ruttkai Éva-emlékgyűrűt kapott. Háromszor nyerte el a Vígszínház Ajtay Andor-emlékdíját, 2007-ben Harsányi Zsolt-emlékdíjjal jutalmazták. Ugyanebben az évben megkapta a Prima Primissima Díjat is. 2009-ben neki ítélték a Bilicsi-díjat, illetve Pro Urbe Budapest-díjat kapott.