Jegyzet - Nyíltan a figyelők előtt

Kiderült, hogy amit eddig csak negatív utópiák hátborzongató történeteiben olvastunk, az maga a valóság: a Nagytestvér mindent lát, mindent figyel. Valami olyan pőreség ez, mint amikor az Úr Ádámot és Évát kiűzte a Paradicsomból. Igazi információnk jelenleg még csak arról van, hogy az Amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség, az (NSA) telefonvonalak és más kommunikációs csatornák millióinak forgalmát rögzíti, elemzi.

Az elhangzott, leírt szavak elemzésével próbálnak arra figyelni, ki írt, mondott valami gyanúsat. S hogy mi a gyanús, azt mindig más dönti el, nem mi. A tanú című film óta pedig azt is tudjuk Virág elvtárstól, hogy akár az lehet a leggyanúsabb, ami éppen legkevésbé gyanús.

Most jött csak el igazán az a korszak, amiről József Attila egy technológiailag korábbi, de emberi mentalitásban hasonló világban írt: Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg. A hazai NSA-k működéséről nincs igazán információnk, de ahogy a vicc mondja, igény biztosan lenne rá, s ha igény van, abból cselekvés is születik. Bármennyire is ijesztő, de ennek az új világnak a veszélyeitől az véd meg bennünket, ami a veszélyt is adja.

Hisz a megfigyelők sem lehetnek soha biztosak abban, hogy őket nem figyelik, nem figyeljük. A veszély ismerete segít abban is, hogy alkalmazkodni tudjunk: ki kell mondanunk mindig nyíltan félelmeinket, véleményünket, hisz akkor már nem tudnak mit titokban lehallgatni tőlünk.