Vikidál Gyula szerint a tehetség önmagában nem elég

A Liszt Ferenc-díjas énekes a közelmúltban aktív részese volt a Pápán megrendezett 18. Zenés Színpadok Országos Fesztiválja (Scherzo) záróelőadásának, és a fellépése előtt szakított időt arra, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.

- Október közepén mutattuk be a rendhagyó módon elkészített La Mancha lovagja című musicalt, Szűcs Gábor rendezésében - kezdte legfrissebb szerepével Vikidál Gyula. - Én a kormányzót és a fogadóst játszom kettős szereposztásban. Emellett A dzsungel könyvében Balut alakítom, valamint olykor a Madách Színházban is feltűnök egy-két epizódszerepben, és persze a szóló karrieremet egyengetem. Hozzáteszem, bírnék többet is dolgozni. Azonban nem tartozom a celeb kategóriába, kívül vagyok a média által szeretett és favorizált előadóművészek körén - fogalmazott, majd hozzáfűzte: még érez magában erőt a további színházi és énekes munkákhoz.

Mint Vikidál Gyula mondta, ha több feladatot kapna, bizonyára meg tudná oldani őket. De vajon a rendkívül gazdag életpálya során mely szakaszokra gondol vissza a legszívesebben?

- Furcsa élettörténet az enyém, amelyhez kevés hasonló van. Rockénekesként kezdtem a pályafutásomat majdnem fél évszázada, erről a területről kerültem át a színházba, ahol eleinte musicalekben szerepeltem, aztán később már mindenféle műfajban. Rockzenészként, zenekari frontemberként valódi alkotó munkát végeztem, szövegíró voltam, dalokat komponáltam. Ez az időszak ugyanolyan értékes számomra, mint amikor a színházban közösen létrehozunk egy remek színdarabot, és egy emlékezetes szerepet keltek életre. Nem teszek különbséget a kettő között - árulta el a tapasztalt énekes.

Vikidál Gyula Pápán is megmutatta, kivételes énekhangja semmit sem kopott az évek alatt (Fotó: Polgár Tibor)

Egyúttal megjegyezte, mindegyik zenekarát nagyon szerette, véleménye szerint mindegyikben volt valami plusz, amivel sikerült emlékezetessé tenni az együtteseket. Vikidál Gyula a fiatal tehetségeknek azt tanácsolja, gyakoroljanak rengeteget, és mindenképpen találják meg saját magukat, a saját stílusukat.

- Amikor az ember ösztönösen énekel, az egy bizonyos szintig nagyon jó. Viszont egy adott szint felett már rendszeresen gondozni kell a hangot, gyakorolni kell. Hatvanhat éves vagyok, és a színházi előadásaim előtt mind a mai napig szakítok időt a kellő gyakorlásra. Másrészt kevés, ha valaki pusztán csak sztár akar lenni. A különböző tehetségkutatók énekes palántái a reflektorfénybe kerülésük után gyakran eltűnnek a feledés homályában. Amíg mögöttük áll a támogatás, és mégsem sikerül a további, egyéni útjukat kijelölni, megalapozni, akkor utána elkerülhetetlenül jön a süllyesztő. Sok fiatal van, akik ugyan tehetségesek, de alkalmatlanok arra, hogy karizmatikus, meghatározó énekesekké váljanak. Ez így van a színészettel is. Elvégezheti valaki a színi egyetemet, de nem lesz belőle ismert színész, ha nem egyéniség és a színpadon nincs kisugárzása - vélekedik Vikidál Gyula.