Meghirdetni a húsvéti örömöt

- A keresztyén húsvétnak ószövetségi előzménye van.

- Húsvét a keresztyénség legnagyobb ünnepe. A keresztyénség bölcsője, forrása, hiszen az első keresztyén gyülekezetek azért jöttek létre, hogy Jézus Krisztus feltámadásáért hálát adjanak. Megvan az ószövetségi előzménye, nem lehet tőle elválasztani, hiszen mi a két szövetséget valljuk. A keresztyén húsvétnak ott van az előképe abban a történésben, hogy Isten kihozta népét Egyiptomból, a fogság házából, vezette a pusztán át az ígéret földjéig, ennek emlékeként ünnepelnek a zsidók, a páska ünnep mindig az erre való emlékezés. Amikor az első páska ünnepen levágták a húsvéti bárányt, a bárány vérével bekenték az ajtófélfát, a bárány vére jelezte, ott Isten népe van, az Úr ítéletet szolgáltató angyala nem ment be. A keresztyénség számára ez az előképe annak, hogy a bárány vére, Jézus Krisztus vére véd és óv bennünket. A nagypénteken történt áldozatra Isten húsvétkor mondta ki az igent. Ezért számomra nagypéntek is örömünnep, a megváltás ünnepe, amire Isten húsvétkor tette rá a pecsétet. Amit Isten a választott nép tekintetében megvalósított, azt Krisztusban minden népre kiterjesztette; ahogyan a zsidó népet megszabadította a szolgaság házából, bennünket kihozott a betegség, halál szolgaságának aházából.

Húsvét üzenete, hogy örök életem van, Isten megoldotta életem nagy problémáját, mondta Steinbach József református püspök (Fotó: Stiger Ádám)

- Hogyan lehet ez az ünnep másoké is, nemcsak a keresztyéneké?

- Húsvét éppen arról szól, hogy van megoldás. Az ember alapvető problémája, hogy eltéveszti életének célját, életének értelmét. Tele vagyunk önzéssel, feszültséggel, az ókori társadalmaktól kezdve mindig ugyanazzal a problémával küzdünk, aminek a vége a halál. A posztmodern ember különösen szenved ettől, a nyugati társadalomban nincsenek nagy problémái, háborúk, éhínségek. Van időnk belegondolni az életünkbe, megrettenünk a haláltól, a létnek az ürességétől. A ma embere ezzel nem mer szembesülni. Ösztönös menekülés az állandó rohanás, az állandó ingerkeresés, mert ott van az értelmezhetetlen dolog, a halál. Húsvét erre ad választ, van megoldás. Isten Jézus Krisztusban legyőzte a halált, megadta nekünk az örök élet lehetőségét, ami azt jelenti, hogy a földi életünk is más dimenzióba kerül. Ha van örök élet, akkor minden megváltozik, lehet másként, lassabban, értelmesebben, jobban, lehet megbocsájtani, lehet újra kezdeni, nem kell mindent itt megélni. Az örök élet bizonyossága az egyetlen esély, hogy más legyen. Jézus Krisztus feltámadott, ez az, ami az embert alapvetően megváltoztathatja, olcsó presztízs harcokból kiemelheti.

- Sok ember számára az örök élet távoli, felfoghatatlan.

- Értelemmel felfoghatatlan. Itt van a hit szerepe. Először van a hit bátorsága, utána kapom a bizonyítékokat, bizonyosságot. Több az élet, mint amit belőle értelemmel felfoghatunk. Az egyházaknak óriási felelősségük van, hogy a húsvéti örömöt meghirdessék. Úgy hirdessék meg a keresztyén ember örömét, hogy ne akarja megmagyarázni azt, ami megmagyarázhatatlan, mert titok, amit hittel lehet elfogadni. Olyan legyen ez az öröm, hogy két lábbal a földön jár. Meggyőződésem, hogy a hívő ember két lábban a földön jár, reménységgel előre tekint és állandó kapcsolatban van a mennyei világgal, Jézus Krisztussal.

- Érti a mai embere azokat a fogalmakat, hogy bűn, bűnbocsánat, megváltás?

- Ha a ma emberét meg akarjuk szólítani, a ma emberének tapasztalatából kell kiindulni. Bűn az, amikor valami nem jó, elromlott, amikor nem tudjuk a magyarázatot, miért van az, hogy a legtisztább, legszentebb gondolataink mögött is ott van annak az ellenkezője. Fontos olyan alkalmakat szervezni, melyek nem direkt egyházi alkalmak, hanem úgynevezett indirekt missziói alkalmak. Liturgia mentes, közösségteremtő alkalmak, ahol egy adott ponton őszintén feltett emberi kérdésekre óhatatlanul megszólalnak Isten üzenetei, Isten igéje. Az a cél, hogy megszólítsuk azokat is, akik egy istentiszteletre nem jönnének el.  Misszió alatt nem azt értem, hogy a saját kegyességem, meglátásom ráerőltetetem a másikra, hanem azt, hogy hozzásegítem embertársamat ahhoz az örömhöz és egyetlen megoldáshoz, amit az Istennel való közösség adhat.  Húsvét öröme, az örök élet, kihat erre a földi életre, úgy, hogy szolgálatba is állít, felelősséggel a másikért. Ez a keresztyénség lényege: hogyan tudnék Isten dicsőségére élni és szolgálni, egyfajta krisztusi élet. Ma mindenki magának él, túl akar élni, a lehető legjobban, és amikor van egy szorult helyzet, mindenki kihátrál, senki nem mer felelősséget felvállalni. Húsvét üzenete, hogy örök életem van, Isten megoldotta életem nagy problémáját, merhetek nemcsak önmagamnak élni, hanem a másiknak szolgálni. Nem önmegvalósítás, hanem önmegtagadás és pontosan az önmegtagadásban van a  bibliai értelemben való önmegvalósítás, hiszen ebben teljesedik ki az ember élete: miközben szolgálom a másikat, tudok adott pillanatban a másikért hátra lépni, belegondolni magam a másik helyzetébe. Ez a feltámadott krisztusi lelkület, ami nagyon hiányzik a mai modern társadalmakból, sajnos, ki kell mondjam, a keresztyén gyülekezetből, a történelmi egyházakból, vagy személyesebben, bennünk, reformátusokból is.

- Sokan keresnek ma kapaszkodót, keresik Istent.

- A ma embere nagyon komolyan keresi a válaszokat a végső kérdésekre, a megoldást a terhekre és várja, hogy értelmes módon megszólítsák őt. Isten ezt a nyitottságot megadja nekünk, hogy ha valami nem jó, keressük a válaszokat. A dunántúli egyházkerületben elkezdtük a munkát, programokat szervezünk. A hagyományos, megszokott missziói programok, alkalmak - iskolák, intézmények fenntartása, az ott való jelenlét - mellett vannak másfajta kezdeményezéseink, például az egyetemi lelkészi szolgálat megerősítése. Másik kezdeményezésünk az úgynevezett réteg alkalmak szervezése, melyek kicsit az identitást is erősítik. Minden évben megtartjuk a református orvosok, jogászok, pedagógusok, polgármesterek, agárszakemberek találkozóját, most szeretnénk a református közgazdászoknak, művészeknek hasonló programot szervezni.

- A missziói lelkülethez nem kell püspöknek lenni, Önre ez egyébként is jellemző.

- A  gyülekezeti  és püspöki szolgálatot is így képzelem el, pásztoráció, személyes kapcsolatok és a misszió. Püspökként és egyházvezetőként is próbáltam a személyes kapcsolatokat megőrizni, a személyes pásztori, lelkigondozói kapcsolatot tartani. Hasonlóan fontos a misszió, de nem erőszakosan, ráerőltetve, hanem inkább egy hiteles, aktív jelenlétet jelentve.

- A test feltámadása húsvétkor sokakban fogalmazódik meg kérdésként.

- A test feltámadása az a szegmense  hitünknek, amit egyetlen más világvallás sem ígér. A test feltámadása az örök élet konkrétsága. Nyilván nem ez a test támad fel, mert ez a test rothadandó, ahogyan Pál apostol is mondja a Korinthusiakhoz írt első levél 15. fejezetében. Ebben a testben hét évente minden sejt kicserélődik, anyagában nem az, ami hét évvel ezelőtt volt. Az megszűnt és mégis én vagyok. Az alaktest támad fel, megőrzi az ember a személyazonosságát Jézus Krisztusban, ráismerünk egymásra, megérinthetjük egymást, ahogyan a feltámadott Jézus Krisztus megette a halat, Tamás megérinthette a testét. Nem tudom másként kifejezni, minthogy konkrét test támad fel. Ahogyan az örök élet is konkrét, Isten új eget és új földet teremt, konkrét élettere lesz az üdvösségnek, ennél többet nem tudunk. Dadog az ember, de ennél többet nem is kell mondani. A konkrétság a lényeg. Az örök élet nem valami szürke ködben való lebegés, hanem olyan konkrét valóság, ahol a bűnnek már nem lesz uralma, ahol az Isten eredeti teremtés gondolata érvényesül. Isten országa kiteljesedik, igazság, békesség és öröm a Szentlélek által. Felfoghatatlan, de a bűnnek nem lesz többé hatalma. Sokan kérdezik, nem fogunk-e ott unatkozni. Akinek ennyi  jó unalmas, annak Mozart operájának egy sorával tudnék válaszolni: '"Akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés." Ezt az ember egyáltalán nem tudja felfogni. Krisztus feltámadt, örök életre jött erre a világra, ez örömöt ad, ebből fakad a világi szolgálat lehetősége. Húsvét a legnagyobb és legszebb ünnep, amit nem lehet elválasztani sem karácsonytól, a Megváltó születésétől, sem pünkösdtől, amikor a Szentlélek aktivizálja a húsvét lényegét bennünk. A három üdvtörténeti ünnep szerves egységben van egymással.