Somogyi Zoltán négy évtizede él a geodézia világában

Somogyi Zoltán kifejtette, 1974-ben választotta a földmérői a pályát, holott előtte a gépipari szakközépiskola közlekedés-gépgyártó szakán végzett Székesfehérváron, és autószerelő szeretett volna lenni. – Imádtam az autókat, azok körül nőttem fel, hiszen apám gépkocsivezetőként dolgozott. Azonban akkoriban kevés volt az autó, és az elhelyezkedés is nehézkesnek bizonyult ebben a munkakörben – tekintett vissza.

Kiemelte, az autók mellett mindig érdekelték a térképek, és olyan munkahelyre vágyott, melyet a szabadban, a természetben végezhet. – Először egy pápai vállalatnál dolgoztam egy évig betanított munkásként. 1974-ben azonban nagy lehetőség adódott, mikor Pápán kirendeltséget létesített a budapesti Kartográfiai Vállalat, és segéd- földmérőt kerestek. Jelentkeztem és sikeres felvételi vizsgát tettem. Itt sajátítottam el a térképkészítés alapjait, majd a két év katonai szolgálat után 1979. június 14-én léptem át a pápai Barátok temploma melletti épület, a gróf Esterházy Károly által 1822-ben restauráltatott egykori kolostor kapuját, melynek ódon falai között megkezdtem a földhivatali pályafutásomat – magyarázta Somogyi Zoltán.

Mint mondta, a földhivatal 1967. július 1-jén alakult. – A földhivatali szervezet feladata tovább bővült, amikor 1972. január elsejével a járásbíróságok által vezetett telekkönyvet a földhivatalok vették át. A földszinti irodahelyiségekben és a folyosón még a régi telekkönyvi szekrények és az abban lévő telekkönyvi dobozok voltak, melyek a telekkönyvi betéteket tartalmazták. A hivatal műszaki felszereltségét a Majzik-háromszögpár, a mérőszalag, a prizma és egy jó öreg Szepesy-tachiméter alkotta. A legtöbb helyi hivatalhoz hasonlóan a pápai sem rendelkezett gépkocsival. Mégis szeretettel emlékezünk vissza erre az időszakra, mert a sok fiatal tele volt tenni akarással, és az idősebb kollégák is megfelelően szárnyuk alá vették az ifjabbakat – fogalmazott.

Kifejtette, a megalakulásakor a Pápai Járási Földhivatalhoz 53 község és egy város tartozott. – A hivatalt két nagy csoport alkotta, a földmérési és az ingatlan-nyilvántartási csoport. Az előbbit 1985-től 1988-ig vezettem. Annyi kedves ember között találtam magam, hogy az egész napi munkaidőt csak perceknek éreztem. Tetszett a munka, jó volt a hangulat, úgy jártunk be, mintha ez csak egyfajta szórakozás lenne számunkra, ami mellesleg fizetéssel is jár. Megvalósult, ami ma már szinte képtelenségnek tűnhet: olyanok voltunk, mint egy család.

Az évek során nem adódott olyan feladatkör, amiben ne dolgoztam volna, kezdve a szerkesztéstől az ingatlan-nyilvántartás átalakításáig, a térképfelújítástól az új felmérésig. Részt vettem az állami átvételben, majd a digitális térképkészítésben, a meliorációban, a földértékelésben, a kárpótlásban, a részaránykiadásban, a sajátos geodéziai munkákban, a vizsgálatokban, a záradékolásban és a panaszügyekben. Az utóbbit 1981 óta egyedül végeztem – emelte ki Somogyi Zoltán. Hozzátette, nagyon szerette munkáját, ez jelzi a nyugdíjba vonulása alkalmából elhelyezett földmérési (emlék)kő is, ami a tapolcafői otthona kertjében kapott helyet.

A munkája iránti elköteleződését mutatja, hogy a földhivatal jelenlegi épületében házi múzeumot hozott létre, hogy a fiatal nemzedék is megismerje azokat az eszközöket, melyek a papíralapú térképek készítésének hőskorában szinte nélkülözhetetlenek voltak. Ezt a gyűjteményt kiegészítve a hivatal folyosóján azon épületeknek a fotói kaptak helyet, melyek egykor otthont adtak a földhivatal épületének vagy valamely részlegének, az udvaron pedig régi földmérési kövekből készített kőtárat Somogyi Zoltán.

A munkája iránt elkötelezett földmérő mindemellett megírta a pápai földhivatal történetét, valamint szerkesztette a földhivatali újságot. – Az első két újság Szabad Földhivatal néven jelent meg 1988-89-ben, majd nyolc év kihagyás után Pápai Földhivatal és Pápai Földhivatal Osztály néven. A hivatali újságban munkahelyi sztorikról és egyéb eseményekről olvashattak munkatársaim huszonnégy éven át, minden esztendő végén. Az újság szerkesztésével és a földhivatal történetének megírásával az volt a célom, hogy a kollégák megőrizzék a sok kedves emléket, amit a munkájuk során átéltek. Köszönetképpen a nyugdíjas-búcsúztatómon a munkatársak „Földhivatali Pulitzer-díjjal” tüntettek ki – jegyezte meg mosolyogva Somogyi Zoltán.

Megtudtuk tőle, tennivalókból a nyugdíjas éveiben sem lesz hiány, hiszen – ahogy fogalmazott – a nyugdíjas nem ér rá pihenni. – A hobbim a bélyeggyűjtés, ebből adódóan is sok egyéb társadalmi elfoglaltságom akad. Emellett a Tapolcafői Kertbarátkör Egyesület elnökeként tevékenykedem, és az egyesülettel éppen idén ünnepeljük a tízéves jubileumot. A kertes családi házunkban szintén mindig van mit tenni, nagyon szeretek kertészkedni. Emellett szívesen fejtek és készítek keresztrejtvényt, illetve szeretek írni, sok kiadványom jelent meg – foglalta össze Somogyi Zoltán.

Azt pedig le sem tagadhatná, hogy örömét leli ezekben az elfoglaltságokban, hiszen tapolcafői otthonában jelentős teret hódítottak el a különféle elismerések. Tevékenységét többek között a Veszprém Megyéért kitüntető jelvény arany fokozatával, miniszteri elismerő oklevéllel, szakszervezeti elismerő oklevéllel, Pro Cultura Díszoklevéllel, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének bronz, ezüst és arany kitüntető jelvényével díjazták, és A legszebb konyhakertek Magyar- ország nevű országos versenyen 2017-ben második helyezést ért el.

Kérdésünkre, miszerint mint tanácsolna a mostani fiataloknak, pályakezdőknek, azt válaszolta: kitartást. – Egy szakmát nem lehet egy-két év alatt elsajátítani. Gyakorlat teszi az embert mesterré. Az állandó tanulással és a szakmai tudással lehet csak sikert elérni, persze ehhez társul a munkahely megfelelő bérezése, a dolgozók megbecsülése is – zárta Somogyi Zoltán.