Házhoz viszik az AC/DC-hangzást a pápai zenészek

Ki ne hallott volna már az 1973-ban alakult és máig aktív AC/DC rockzenekarról, a hard rock műfaj egyik kiemelkedő úttörőjéről. Világszerte több millió rajongóval rendelkeznek, ám szűkebb pátriánkban van egy zenekar, melynek az ausztrál nagyok iránti tisztelete odáig fokozódott, hogy nem csupán hallgatják megaslágereiket, hanem önként felszálltak a „pokolba vezető autósztrádára”, hogy minél szélesebb körben terjesszék és adják elő a metálformáció legnépszerűbb dalait. Ismerkedjünk meg a világhírű AC/DC előtt mind énekstílusban, mind megjelenésben tisztelgő pápai ÉDÁSZ AC/DC Tribute Banddel, akikkel helyi próbatermükben beszélgettünk.

Csiszár Gyula (ének) korábban veszprémi muzsikusokkal Big Gun néven már próbált életre hívni egy AC/DC cover bandet (a cover band kevésbé törekszik az eredeti előadóhoz való külső hasonlóságra), ami rövid idő után feloszlott. Majd összeállt a gyerekkoruk óta együtt játszó rutinos Ács Bódoggal (ritmusgitár) és Karácsony Istvánnal (basszusgitár), illetve Béres Ferenccel (szólógitár) és Váczi Péterrel (dob). A 2011-es Szent Márton-napi városi rendezvényen volt az első nyilvános fellépésük, és mint felidézték, húsz év rockzenei tapasztalattal a hátuk mögött elég hamar rátaláltak a megfelelő hangzásra, és már akkor is csak egy cél lebegett a szemük előtt: kizárólag AC/DC-számokat játszani.

– Tavaly nyáron, közvetlenül négy lekötött – köztük egy erdélyi, kovásznai (Pápa testvérvárosa) – fellépésünk előtt váratlanul Feri és Peti kilépett a bandából. Idegőrlő volt, hogyan pótoljuk őket. De nagy szerencsénkre Gyula felesége együtt szült egy nővel, akinek a férje húsz évig egy AC/DC cover bandben dobolt. Megáll az ész! Ilyen csak a mesében van. Így aztán a devecseri Váti András dobos segített ki minket. Illetve a pápai Ödy Ádám gitáros ugrott még be erre az időszakra – elevenítette fel a három tapasztalt rocker, utólag már nevetve az egészen.

Kisvártatva két fiatalabb zenész, Győry Zoltán (szólógitár) és Horváth Szabolcs (dob) csatlakozott hozzájuk, így kialakult a jelenlegi felállás. – Az első, komlói fellépésünk előtt nem sok időnk volt begyakorolni a repertoárt. Eléggé pengeélen táncoltunk, de végül is remek visszhangja lett a koncertnek, amire a közösségi oldalon való élő videómegosztás alapján érkezett meg nagy számban a közönség – tette hozzá a két újabb tag.

Az ÉDÁSZ már annyira összecsiszolódott azóta, hogy huszonkét számból álló repertoárral mintegy két órás koncertet tudnának adni. Azonban ez fizikálisan is megterhelő lenne, ezért az adott helyszíntől függően építik fel, variálják a műsort. Megtalálhatóak benzingőzös motoros találkozókon, rockzenei rendezvényeken, fesztiválokon, klubokban, valamint akár esküvőkön, céges bulikon. Az egyre népszerűbb pápai zenekar tagjai havi két fellépésnél nemigen tudnak többet vállalni a munka, a család, és a heti egy próba mellett, de igyekeznek eleget tenni a meghívásoknak. Idén például Sopronban, Ukkon, Lövőn, Jánossomorján léptek már fel, de messze még a nyár vége.

Hazánkban egyébként nem ők az egyetlen kifejezetten AC/DC számokat előadó zenekar. A kazincbarcikai AB/CD ismertebb zenészekkel, fő állásban, továbbá a budapesti Acid/DC profi menedzsmenttel koncertezik.

– Tisztában vagyunk az AC/DC múltjával és nyomon követjük az aktuális történéseiket is. Annak ellenére, hogy mi nem ebből élünk meg, hangszerelésben próbáljuk a legapróbb nüanszokig leutánozni az eredeti zenekart, megjelenésben kicsit kevésbé. Arculatunk alakításában besegít László Ákos fotós és Szabó Kraker László grafikus. Fellépéseinken a közönség sokszor ledöbben, hogy hihetetlenül hasonlít a hangzásunk az igazihoz. Nem egyszer fordult elő, hogy azt hitték, a technikus betolt egy AC/DC-dalt, pedig csak éppen mi próbáltunk. Tehát nem rugaszkodunk el az eredetitől, nem alakítjuk a számokat a magunk képére – mesélte büszkén összekacsintva Ács Bódog, Csiszár Gyula és Karácsony István.

Horváth Szabolcs megjegyezte, jelenleg nagyon sok együttes feldolgoz, a fiatal zenekarok is nyúlnak vissza régi motívumokhoz, beépítve azokat a saját dalaikba. Ez valahol üdvös, azonban az AC/DC pontosan nem az a kategória, amit érdemes átvariálni, mert ez esetben teljesen elveszítené a stílusát, a lényegét.

– Nem lenne jó, ha más ritmusokat használnánk. Egyébként az AC/DC anno próbálkozott mást csinálni, de azon két album eladása annyira alacsony volt, hogy ők is rájöttek, vissza kell térniük a tradicionális hangzáshoz, ami addig működött, és működik azóta is – emelte ki a dobos.

– Sokan mondják, hogy ez egyszerű zene, mert csak négy akkordból áll. De a ritmizálása, a kemény, lüktető, sokszor szaggatott ritmusalapok miatt tűpontosan egyben kell lennie a dobnak, a basszus- és a ritmusgitárnak, ugyanis ez tartja össze az egészet, adja a stabil alapot, amihez persze kell még egy jó énekes és egy jó szólógitáros, aki képes lehozni az Angus Young-féle egyedi stílust, gitárjátékot. Nagyon kötött ez a műfaj, nem olyan, mint például a blues vagy a jazz, nem igazán lehet benne szabadon mozogni. Szóval szinte tilos hibáznunk, mert ha nem vagyunk pontosak, és elcsúszunk, akkor azt kihallja még az is, aki soha nem tanult zenét – magyarázta el a ritmusgitáros.

Csiszár Gyula elmondta, korábban három évig járt magánénekre, majd a klasszikus hangképzésórákon túl autodidakta módon jött rá, hogyan tudja úgy eltorzítani a hangját, hogy az szinte összetéveszthetetlen legyen az AC/DC-ben 1980 és 2016 között éneklő Brian Johnson rekedtes énekhangjához.

Miért éppen az AC/DC? Replikaként rögtön aláhúzták: mert az embereknek őrület kell, hogy ki tudjanak szakadni a hétköznapok mókuskerekéből. Ez pedig igazi rock and roll őrület! Nem csupán rock, hanem rock and roll.

A tehetséges pápai zenészek, habár régebben voltak saját dalaik, úgy vélik, nem születtek zeneszerzőnek. Élvezni szeretnék a közös zenélést, miáltal átadhatják az AC/DC-koncertélményt azon magyar embereknek, akiknek talán soha nem lesz lehetőségük az eredeti zenekart élőben látni, hallani.

– A zene már régóta üzleti alapokra épül. Ha nagyon jó és egyedi saját zenével próbálkoznánk, valószínűleg még akkor is csak egy rétegzenekar lehetnénk. Az USA-ban egy szubkulturális zenekar is meg tud élni, mert akkora rétegek vannak. Magyarországon sajnos nem. De nem is mi vagyunk a lényeg, mi csak közvetítjük az AC/DC-t, ami kifejezetten élőben igazán működő zene, amire nem tudsz semleges maradni. A világhírű, többmilliós rajongótáborral rendelkező zenekart egyszer egy helyi népművelő rétegzenének titulálta, és inkább elhozott egy sztárgázsit kérő másik produkciót helyettünk. Itt tartunk ma. Pedig nem igaz, hogy nincs igény a rockzenére. Várjuk az AC/DC-élmény iránt érdeklődő megkereséseket, hogy minél több helyre, minél nagyobb színpadokra eljuthassunk – zárták a beszélgetést, aztán belecsaptak a húrokba.