Sztár leszek, az tuti!

- Én sztár leszek, az tuti - jelenti ki az egyik nagy csapat mezében feszítõ srác, miközben a kábé másfél számmal nagyobb stoplisában szünet nélkül püföli a labdát a kapuba. Aztán õ is beáll a többiek közé, kezdõdik az edzés. A veszprémi fociklub (VFC USE) az ovisoktól az ifistákig 11 utánpótláscsapatot mûködtet, több mint 400 gyerek bontogatja itt a szárnyait kiváló körülmények között. A mûfüves pályát és a felújított öltözõket több város is megirigyelhetné. Az edzéseket pedig tíz felkészült szakember irányítja. - Végre csönd van - jegyzi meg Pusztai Nándor, az 1996-os korosztály edzõje két utasítás között. A tízévesek elõször a rövid passzokat gyakorolják a mûfüvesen felállított színes bójáktól indulva. Még van mit bõven, könyvelném el magamban, de néhány perc elteltével és a koncentráció helyreállásával egyre szebben teljesítenek. Az edzés elején tíz másodperc sûrûséggel felharsanó Nándi bácsi-kiáltás már ritkábban hangzik el, csak egy-egy vitás esetnél van szükség edzõi beavatkozásra. A testnevelõ tanárként dolgozó, huszonéves Nándi bá- csi szeptember óta foglalkozik a csapattal, hetente két edzést tart nekik. - Huszonhárom gyerek van a csapatban, akik egyelõre az alapokkal ismerkednek. Elsõ a mozgás, nem a teljesítmény. Ebben a korosztályban sem- miképp. Élvezzék a játékot, a többi majd csak azután következik. Beszélgetésünk gyorsan a magyar foci húsz éve aktuális, nagy kérdésére terelõdik miért nem jó? Ami persze költõi, de annyi biztos, ahhoz, hogy felnõtt szinten is értékelhetõ legyen a magyar futball, minél több gyereknek kellene megszeretnie a játékot. Az utánpótlásklubok pont ezért, a megfelelõ háttérbázis megteremtéséért dolgoznak. A közelemben épp fenékre huppan egy pöttöm srác nagy igyekezetében, õ még nem töri a fejét a magyar foci búján-baján. Annyit tud, hogy szereti a labdát kergetni. Talán egyszer pont õ lesz az a példakép, aki miatt több ezer, ma még meg sem született gyerkõc felhúzza a stoplist és elindul az edzésre. A kissé elõreszaladt gondolataimból az egyik edzést figyelõ szülõ szava hoz vissza a jelenbe. A pálya mellett a kispadon ülünk. - Nagyon ügyesek ezek a srácok! Tornákra járunk, ahol megállják a helyüket a legjobbak között is. És már kerül is elõ a fotóalbum, pedánsan rendezett fényképek a fehérvári Sóstói stadionban összeölelkezve mosolygó tízévesekkel. Szép emlékek lesznek késõbb is.
A kiscsapat tagjai közben egymás közötti kétkapus meccsre állnak fel. Izgalmas, olykor látványos focit játszanak, és persze közben tanulnak. A tréner folyamatosan mondja az észrevételeit. Bátorít és biztat is, de leginkább a hibákra igyekszik felhívni a figyelmet. Amire szükség van az egyik csatár a harmadik figyelmeztetésre már cselezés helyett passzol, és lám, gól is az eredménye.