Holttestek és gyapjaslepkék

- Latinos osztályba jártam a keszthelyi gimnáziumba, ahol először orvos, majd az érettségi előtt erdőmérnök akartam lenni. Mivel túljelentkezés miatt nem vettek fel, segédmunkás lettem a tapolcai fűrészüzemben. 

Ott akadt véletlenül a kezembe a katonai tiszti főiskolára szóló kiadvány. Ingyenes szállás, ellátás, sőt még zsebpénzem is lesz! Ott a helyem, mondtam, mert otthon bizony nehéz körülmények között éltünk. A katonaságnál a rádiólokátorosok munkája vonzotta, s mint mondta, abban az időben több mint húsz lokátor-század kémlelte az eget. 

Ma jóval kevesebb egység van, ezért előfordulhat bármikor, hogy például a Duna felett észrevétlenül berepülhet a légterünkbe egy ellenséges gép... Amikor vörös diplomával elvégezte Moszkvában a katonai akadémiát, Debrecenből visszakérte magát Veszprémbe, ahol a légvédelmi parancsnokságon különböző beosztásokban dolgozott. 

A rendszerváltás után ezredesként került át a civil életbe, a tíztagú megyei védelmi bizottság titkára lett, míg az elnököt a megyei közgyűlés mindenkori elnöke adta. Kezdetben még minden papíron ott szerepelt nagy betűkkel: Szigorúan titkos! - mint a pártállami időkben. 

Valójában mi is a védelmi bizottság feladata? Röviden: bármilyen katasztrófa, válsághelyzet esetén mozgósítani kell azokat, akik képesek megszüntetni a bajt, s gondoskodni tudnak a lakosság védelméről. 

A titkár az, aki mindezt a gyakorlatban levezényli: javasolja az elnöknek a testület összehívását, majd a határozatokról értesíti kilenc város polgármesterét, akik a helyi védelmi bizottságok elnökei. Szinte napi kapcsolatot kell tartania például a rendőrséggel, a katasztrófavédelmisekkel, a tisztiorvosi szolgálattal, a honvédséggel stb.

- A legnehezebb helyzetbe mindig télen kerültünk, amikor a váratlan hóesés miatt megbénult a közlekedés több helyen a megyénkben - meséli a 62 éves Páhy Ferenc, akit törzshelyén, a megyeházán tréfásan tábornok úrnak szólítottak. 

- Rendkívüli bizottsági üléseken kellett döntenünk arról, hogy rendőrökkel leállíttatjuk a kamionokat, míg a hóekék letisztítják az utakat. Ez ugyan nem volt jogszerű, de mások biztonsága érdekében ezt kellett lépnünk. Volt, hogy napokig két munkatársammal szinte bent laktam az irodában, amíg nem rendeződtek a kinti dolgok. 

Vagy tizenöt éven át számíthattunk a tapolcai kiképző központ lánctalpas, páncélozott járműveire, amelyekből persze már kiszedték a fegyvereket, így akár tíz személy is elfért bennük. Akkor küldtük őket bevetésre, amikor beteget, szülő anyát kellett sürgősen kórházba vinni. Abban az időben sok kemény telünk volt, de hál istennek senki nem halt meg, időben tudtunk segíteni. 

És egy személyes dolog: volt kolléganőm állapotos lányáért is harci jármű ment ki, mert a mentősök elakadtak volna a nagy hóban. Azóta vagyok tiszteletbeli keresztapa a családban. Azért az elmúlt jó néhány évben a meteorológusok időben jelzik a jelentős időjárás-változást, így még időben értesíteni lehet az érintetteket. 

Az év eleje óta már végleg nyugállományú ezredes azt a téli hajnalt sem felejti el, amikor fél kettőkor azt jelentették neki, hogy tíz holttest van a Farkasgyepű és Pápa közötti úton. 

Tömeges szerencsétlenség? - ugrott fel az ágyban. Megnyugtatták: egy temetkezési vállalkozó kocsija csúszott le az útról, menteni kellene. A TV2 stábjára még ma is haragszik, mert tiltása ellenére kimentek a járhatatlan bakonybéli útra. Értük is a lánctalpas, a BMP harci jármű ment.

- A tapolcai katonai bázis bezárása után a tűzoltóságok, illetve a katasztrófavédelem korszerű autóit küldtük menteni. Mivel a megyei védelmi iroda szerepel a telefonkönyvben, sokan jelentkeztek be nálunk: félreértették a munkánkat. 

Egy Balaton-felvidéki faluból azt kérték, járjunk már el a szomszédjukkal szemben, aki megmérgezte a kutyájukat. Legutóbb Tapolcáról jött az a levél, ami arról szólt, hogy a közelükben lévő szórakozóhely mennyire zajos, s tűrhetetlenek az állapotok. A védelmet kérő bejelentését elküldtem a városi jegyzőnek. 

Páhy Ferenc szolgálati nyugdíjba 2001-ben vonult, de maradt beosztásában, köztisztviselőként dolgozott tovább - változatlanul a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozott. Azt mondja, álmában sem gondolt arra, hogy neki egyszer gyapjaslepkékkel kell foglalkoznia. 

Az akkori megyei elnök kiadta neki: valamit tenni kellene, mert a falánk rágcsálók zavarják az emberek nyugalmát, s pusztítják a növényzetet. Nemcsak az erdészettel és a növényvédelmi szolgálattal kellett sürgősen egyeztetnie, hanem a rendőrökkel is. 

Volt, hogy az egyenruhásoknak kellett az autósokat lassabb tempóra inteni, mert egyes szakaszokon csúszós volt az út: 10-15 centiméter vastag gyapjaslepke-folyam kelt át az úton... 

Az is meglepte, amikor árvízről értesítették Bakonybélből és Bándról. Sokan emlékeznek, 2006 augusztusában a hirtelen lezúdult csapadék kilépett az árkokból, s az ér folyóvá terebélyesedett.

Egy évvel később a fűzfői robbanásnál kellett a mentést összehangolnia. Fontos, jegyzi meg, hogy a jövőben is nagy hangsúlyt kapjon a megelőzés, a felkészítés a természeti katasztrófákra, üzemi balesetekre, amelyek bekövetkezése esetén döntő feladat hárul a katasztrófavédelmisekre, akik a polgári védelmet és a tűzoltókat irányítják.