Gyermekvédelem: Együtt az ellátatlan gyerekekért

A két megye együttműködésére azért volt szükség, mert megyénkben nincsen intézmény az ilyen gyerekek számára, ugyanakkor ellátásukat törvény írja elő a megyei önkormányzatoknak.

A májusi határozatot, illetve a tervezett megállapodást júniusban négy főre bővítették ki, mert az első döntésről értesülve újabb ellátandó gyerekekről kaptak információt. A közgyűlés tagjai ezzel együtt egyhangúlag támogatták dr. Zongor Gábor indítványát arról, hogy mérjék fel, melyek azok az igények, amelyeket a megye ma nem tud ellátni, pedig kötelessége lenne.

Egyúttal megbízták a megyei közgyűlés elnökét, Lasztovicza Jenőt azzal, hogy kezdjen egyeztetést a többi megyei önkormányzattal az ilyen feladatok esetlegesen közös ellátásáról.

Dr. Zongor Gábort, a szocialista frakció tagját arról kérdeztük, mi késztette az önálló indítvány megfogalmazására. 

- A különféle közszolgáltatásoknál, így az oktatás, a szociális ellátás és a gyermekvédelem területén nem minden esetben biztosítható az ellátása azoknak, akik különleges ellátást igényelnek. 

Az egészségügyben ugyanígy előfordulnak hiányok, de az eltérő finanszírozási rendszer miatt azzal most nem foglalkoztunk. 

A gyermekvédelem területén például három olyan csoportot jelöl meg a törvény, amelyik speciális intézeti elhelyezést igényel. 

A magatartás-zavaros, a szenvedélybeteg és a valamilyen egészségügyi okból veszélyeztetett gyere-keket külön intézetben kellene gondozni, de ez ma nincs megoldva. 

Megfelelő lehetőségek hiányában az érintett gyerekeket olyan intézményekben gondozzák, amilyenek épp rendelkezésre állnak. 

Az ilyen látszatmegoldásokkal sajnos többnyire inkább ártunk, mint használunk az érintetteknek. Ha például egy magatartás-zavaros gyereket betesznek egy családotthonos közösségbe, akkor hatalmas károkat okozhat a többiek nevelésében. 

Mivel a megoldást ezekben az ügyekben a megyék önállóan nem tudják biztosítani, mindenképpen szükség lenne valamilyen célzott együttműködésre - indokolta kezdeményezését a megyei önkormányzat egyik korábbi elnöke, a Települési Önkormányzatok Szövetségének főtitkára. 

Szerinte először is fel kellene mérni egy-egy megyében az érintett körbe tartozó, jelenleg megfelelő ellátást nem kapó személyek körét. A májusi megyei döntés utóélete is azt bizonyítja, hogy sok lehet a lappangó igény. 

Hisz az egy személy ellátásáról kötött megállapodás híre alapján újabb személyekről derült ki, hogy hasonlóra lenne szükségük. 

Az információhiányt a megfelelő intézmények hiánya okozza, de sokszor a finanszírozás megoldatlansága is befolyásolja. 

A közelmúltban olyan gyerekeket is fogyatékosnak minősítettek, akik nem voltak azok, mert így magasabb normatívához lehetett jutni. 

Valószínűleg hasonló folyamat működik ellenkező előjellel akkor, ha valamire nem adnak pénzt. Persze az ilyen magatartás kőkeményen felveti az érintett szakemberek, önkormányzatok és persze a kormányzat felelősségét is, hisz semmilyen indokkal nem lenne joguk megfelelő ellátás nélkül hagyni az érintetteket. 

Zongor szerint az ellátandók valós körének ismeretében tisztázni kellene, hogy egy-egy szűkebb-tágabb régióban milyen intézményi hátteret kellene létrehozni. 

A dunántúli megyék például közösen működtethetnének egy olyan családotthont, ahol ilyen speciális ellátási igényű gyerekeket el lehetne helyezni. Egy-egy ilyen intézmény fenntartásához nyilvánvaló-an többlettámogatásra lenne szükség.

Az igények és az ezek miatt felmerülő terhek ismeretében az is kiderülhetne, hogy a megyéknek nincs megfelelő anyagi erejük a kérdés kezelésére. 

Ebben az esetben a felmért igényekre és a megyék közötti egyeztetésre alapozva a kormányt lehetne közösen arra kérni, hogy a törvény végrehajtása érdekében adjon több támogatást, vagy a feladatot oldja meg országos szinten.