A polgármestert gyászolják Szápáron

A falu szorgalmas, dolgos embert ismert meg benne, aki nem volt rest hallatni a hangját a település fejlődéséért, az itt élő emberek igazáért. Takarékos, megfontolt emberként ismertük meg.

Minden döntésénél elsődleges szempontként szerepelt nála a kiadások csökkentése. Az eredmény meg is lett, a község pénzével kiválóan gazdálkodott, és az folyamatosan gyarapodott. Szívesen beszélgetett az emberekkel, sajátos humorával oldotta a feszültséget. Az elesetteken és a kilátástalan helyzetben lévőkön mindig segített.

A munkában nem ismerte a lazaságot. Szigorú volt önmagához, de másokhoz is. Polgármesterként igyekezett minden korosztályt bevonni a fejlesztésekbe, programokba. Így készülhetett Szápáron, a teljesség igénye nélkül: csatorna, járda, konditerem, buszmegálló, vizesblokk, játszótér, közösségi ház, szabadidőpark, óvodafelújítás. Összefogásra, együtt munkálkodásra serkentett.

Sohasem esett nehezére kézbe venni a fűrészt és fát vágni, árkot ásni, fűtést szerelni és  csempézni, bármit megjavítani, ha kellett. Amit mi magunk meg tudunk csinálni, azt csináljuk meg, fölöslegesen ne dobjunk ki pénzt az ablakon!  hangoztatta sokszor.

Polgármesterként nem ismert lehetetlent. Addig ment, érdeklődött, keresett, kapcsolatokat teremtett, amíg egy-egy ügynek a végére nem járt. Otthonosan mozgott a fiatalok, az idősek, a társadalmi szervezetek köreiben is. Nem volt a nagy szavak embere.

Nem akarom én sem nagyobb szavakkal illetni őt, mint amilyeneket megérdemel. Nem, mert azért biztosan megharagudna. Köszönjük, amit értünk tettél!

Fekete István szavaival búcsúzunk tőled: "Egy ember addig él, amíg emlékeznek rá" - Szívünkben sokáig élni fog!

Bálint Sándor! Polgármester úr! Isten veled!

Maros Éva képviselő, Szápár