Gyertyaszentelő Boldogasszony napján

Azon túl, hogy egy ideje a vizes élőhelyek világnapját, és a szerzetesek világnapját ezen a napon tartják, sőt a medve időjóslását is ekkor várják, azért mégis a legrégebbi február másodikai ünnep a gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ezt ugyanis már 4. században számos helyen ismerték. Szűz Mária negyven nappal Jézus születése után mutatta be a jeruzsálemi templomban gyermekét. Ekkor az idős Simeon Jézust a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte. Innen ered az egyik legrégebbi szentelmény a szentelt gyertya (Jézus egyik legrégebbi jelképe) és a gyertyaszentelés szokása. A későbbi időkben a gyertyát az újszülöttek mellett tartották, az ártó szellemek távol tartása érdekében a keresztelés napjáig. Amikor a fiatal anyák először látogattak templomba, szentelt gyertyát vittek a kezükben. Van sok olyan hely, ahol a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, „hogy annak fénye kísérje a világból”. Mindenszentek és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken is meggyújtották a szentelt gyertyát. A vallásos néphit szerint vihar, ég-zengés, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani. Gyertyaszentelő napjához időjárásjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Azt tartják, ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Jobb, ha ilyenkor inkább a farkas ordít be az ablakon, minthogy a nap süssön. Ezen a napon osztják a katolikus papok a Balázs-áldást, amely főleg torokbajtól, de minden egyéb baj és betegség ellen is védelmet nyújt.