Száztíz éves jubileumát ünnepli a Laczkó Dezső Múzeum

A 110 esztendő könnyen lehetne 140 év is, ha a történelem valamivel kegyesebb lett volna és szerencsésebb lapokat oszt az alapítók és a múzeum támogatóinak.

A múzeum alapításának ötlete ugyanis már az 1870-es években felvetődött – az egyház és a megyei közgyűlés mellett a városi elöljáróság támogatásával –, ám a lelkesedés az ügyet igazán felkaroló vezéregyéniség híján kis időre alábbhagyott.

– Az alapítás ügye akkor kapott újabb lendületet, amikor a múzeum támogatására 1902. november 30-án megalakult a Veszprém Vármegyei Múzeumi Egylet, benne báró Hornig Károly megyéspüspökkel, aki haláláig igen jelentős összeggel, könyvadománnyal és más értékes műtárgyakkal támogatta a múzeumot – idézi fel a múzeum alapításának múltját S. Perémi Ágota, a Laczkó Dezső Múzeum jelenlegi igazgatóhelyettese, akivel a 110 éves jubileum alkalmából megnyílt kiállítás képei és tárgyai körében beszélgettünk.

Az 1900-as évek elején a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének feladatai között volt a múzeumok létrejöttének segítése, működési feltételeinek biztosítása.

Az idén 110 éves intézmény 2013. január elsejével a város fenntartásába került. Az átadás-átvételi ünnepségen Kovács Zoltán kormánymegbízott nyújtotta át jelképesen az intézmény kulcsát Porga Gyula polgármesternek. Fotó: Gáspár Gábor

– Egyáltalán ők mondták meg, hogyan is nézzen ki egy múzeum, hiszen előtte a múzeum mint önálló intézmény nem létezett – magyarázza. – Korábban kisebb, amolyan házi kiállítások ugyan voltak, ahol főként az arisztokrácia egy-egy tagjának saját gyűjteménye kapott helyet. Újabb előrelépést az 1903. március 10-ei rendkívüli közgyűlés által megalkotott a vármegyei múzeumról szóló rendelet jelentett, mely már a múzeum épületének helyére is javaslatot tett, ekkor nevezték ki az intézmény élére Laczkó Dezső geológust, piarista tanárt. – Az ő geológiai munkásságának gyűjteménye teremtette meg az alapját a későbbi természettudományi gyűjteménynek, mely aztán a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeumhoz került.

– Érdemes kiemelni az intézmény második igazgatója, Rhé Gyula régész munkásságát is. Bár elődje ideje alatt kezdődött, mégis nagy része volt abban, hogy az 1904-ben a Nemesvámos melletti balácapusztai római villa feltárása során talált leletek méltó helyet kapjanak – hangsúlyozza Perémi Ágota. – Érdekesség, hogy Rhé idejében körleveleket küldenek ki a megye egy-egy településére, amiben felhívják a figyelmet arra, hogy a földművelés során előkerülő leletekről értesítsék a múzeum dolgozóit.

Önálló épület híján a múzeum – a könyvtárral közösen – a vármegyeháza második emeletén kapott helyet, ahol hét teremben nyílt meg a múzeum első kiállítása 1904. november 6-án. A város képviselő-testülete novemberi ülésén a polgármester bejelentette, hogy a vármegyei múzeum a közönség számára is megnyílott, majd kijelentette: Ezen tudományos intézet Veszprém városban létesült, s a vármegyének, elsősorban pedig Veszprémnek mint a vármegye székvárosának lesz nevezetessége.

A gyarapodó állomány miatt a hely azonban hamar szűkössé vált. Az önálló, a mai Erzsébet sétányon álló múzeumépület megtervezésére Medgyaszay Istvánt kérték fel. Újabb nehézségek jöttek, a végre-valahára elkezdődő építkezés az első világháború és a gazdasági válság miatt tíz évig elhúzódott. Az új épületbe való átköltözés után a múzeum végül 1925. május 24- én nyílt meg.

Az új múzeumi kiállítás megnyitója 1925. május 24-én. Az eseményen részt vett Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kuno későbbi vallás- és közoktatásügyi miniszter. Fotó: Vitéz Mészáros István

Perémi Ágota a múzeum aranykorának a hatvanastól a nyolcvanas évekig terjedő időszakot tartja. – Ebben az időszakban jelent meg a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei első kötete, melynek a hamarosan megjelenő idei lesz immár a huszonhetedik kötete. A szakmuzeológusok létszáma is növekedett, és megyeszerte számos helyen tudtunk jelen lenni. Abban az időben rang volt múzeumban dolgozni. Most, a 21. században lehetne kicsit jobb is a helyzet, de úgy érzem, szégyenre nincs okunk. Múzeumunk több mint egymillió beleltározott tétellel rendelkezik. Ebből például 400 ezer a régészeti, 30-30 ezer a numizmatikai és a néprajzi, 20 ezer a történeti állomány. A legfiatalabb az irodalomtörténeti gyűjteményünk, de az is folyamatosan gyarapszik. Egyik része a kiállításon is helyet kapó Széki Patka László költő személyes használati tárgyai, relikviái. Ahhoz, hogy tovább bővüljön a gyűjtemény, sok pénzre van szükség. Jó lenne, ha, mint egykoron, az állampolgárok most is adományoznának a múzeumnak, akkor talán nem veszne el annyi hagyaték, vagy kerülne oly sok hazai érték külföldre, mint ahogy az napjainkban oly sokszor megesik.