Vétlen Baltazár

Müller Péter Sziámi az 1980-as évek óta a magyar underground kultikus személyisége, az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi zenekarok alapítója, költő, író, előadó, filmrendező, díjnyertes slammer (a Slam Poetry, a szabad verseléses versenyek résztvevője  a szerző). Hatvankét évesen szeretne játékfilmet készíteni a Baltazár Színház színészeivel, akikkel együtt játszik. A társulat értelmi sérült színészekből áll, legutóbb a Kőválasz című produkcióval sikerrel szerepeltek a Veszprémi Petőfi Színházban. Az előadás előtt beszélgettünk a színészként bemutatkozó Müller Péter Sziámival. 

- Miért érezte fontosnak, hogy a Baltazár Színházhoz csatlakozzon?

- Amikor ismerkedtem a Baltazár Színházzal, azt észleltem, hogy hiába más ez a társulat, mégis olyan, teljes színházi élményeket kapok tőlük, amelyek érvényesek, katartikusak. Igazi szellemi táplálékot nyújtanak, felveszik a versenyt bármelyik társulattal - volt is erre példa már külföldön, ahol nemegyszer negyven perces vastapsot kaptak. Ott más dimenzióba kerül minden. Olyan személyiségek a színészek, akik normál körülmények között Oscart is kaphatnának. 

- Ezt nem érzi túlzott elfogultságnak velük szemben?

- Egyáltalán nem. Rendezőként látom, mit lehetne filmen kihozni belőlük. Ebben a közösségben nagyon különös, erős egyéniségek találkoztak, s ha civilben akadnak is hiányosságaik, a játékukkal, színpadi jelenlétükkel olyan többletet adnak, amely egy Elek Dóra formátumú rendező keze alatt érvényessé teszi mindazt, amit közvetítenek - nem akármilyen művészi színvonalon.

- Inkább nem csak arról van szó, hogy a segíteni akarás, az ember lelkéből szóló "jót tenni az elesettekkel" gyakori belső hang vitte közel a társulathoz?

- Nem, hanem a vágy, hogy jó helyen legyek, és ott jót tegyek magammal. Inkább én voltam elesett. Az ember sokszólamú, és mindig akad benne hamis hang is. Közben igyekszik keresni az összhangzatot. Nálam ez oda vezethető vissza, hogy fiatalon foglalkoztam veszélyeztetett gyerekekkel, sérültekkel is. Hosszú időt töltöttem állami gondozottakkal, akadtak köztük öngyilkos hajlamúak, állandó szökésben lévők. Velük csináltam színházi műhelyt a Kossuth Nevelőotthonban. Már köztük is megtapasztaltam, hogy történhetnek csodák.

- Nem a lázadás a fontos, hanem a félelem nélküliség - mondta Müller Péter Sziámi (Fotó: Godzsa Zoárd)

- Most önnel is csoda történt a Baltazár Színházban?

- Igen. Hazataláltam. Egyszer úgy döntöttem, hogy nem rendezek több filmet, miután minden addigi munkámat betiltották, de most talán meginogtam. Van egy történetem, ami kicsit a Vétlen Baltazár című korszakos francia film "folytatása" lehetne - rólunk, a velünk történtekről, a Baltazáros társakról jutott az eszembe. Most épp egy CD-n dolgozom, amelyen a Baltazár Dalműhelyben készült szövegekre írt dalokat énekelnek a magyar könnyűzene legjobbjai. Ilyen lemez még nem volt: Bródy János, Kiss Tibi, Tolcsvay László, Zorán, Pa-Dö-Dö, Szinetár Dóra, Hobó, Bérczesi Robi, Dévényi Ádám és még sokan mások együtt. Cipő egyik utolsó dala is a Baltazár Dalműhelyben készült, Koncz Zsuzsa énekli majd. 

- Gyárthatná is producerként a saját filmjét, hiszen akadt az életében olyan pillanat, amikor üzletember is lehetett volna és ma akár a száz leggazdagabb magyar között is szerepelhetne.

- Sose vágyódtam oda. Hat éve, amikor kiszálltam a Szigetből, egyszer megérintett a pénz, de nem annyira, mint azt sokan hiszik. Szerencsére, hamar megszabadultam ettől a tehertől, elosztogattam, lakást vettünk, segítettem ügyeket, kölcsön adtam, meg örökbe is. Hamar elment, bár annyi pénz volt, amennyit életemben nem láttam. Nem is láthattam, szegény, ferencvárosi csonka családban nőttem fel, szeretetben, gondoskodásban, de időnként nélkülözésben. Ma újra az írásból, fordításból, zenélésből, jogdíjakból, alkalmi felkérésekből élek. Az Amiben élsz című versemben ez így hangzik: "Te már soha nem leszel vállalkozó, / Te már soha nem leszel bűvész, / Csak egy trükköd van, hogy nem éget téged / A hírekben dúló tűzvész..."  

- A politika nem próbálta meg bedarálni?

- Viszolygok mindenfajta földi hatalomtól.

- Vagy a hatalom viszolyog Sziámitól?

- A hatalom semmitől sem viszolyog. Talán érzik, hogy nem vagyok szelídíthető, se használható. De nem is az egyes emberekről van szó, hanem a posztokról. Született már nem egy okos könyv arról, hogy a közéleti ember mindenképp bukott ember, s minél feljebb van, annál bukottabb.

- Ha én ezt leírom, nem lesz népszerű a köreikben.

- Dehogynem. Tudják, szegények. Nem bántásként, sőt, el sem marasztalok senkit, hiszen nagy felelősség a közéletben ténykedni, és nyerni sem lehet - csak átmenetileg. Aki kiválasztódik a politika által, annak a respekt mellett folyamatos megszégyenülés az élete, harc a semmi körül, idegen szerep egy sérülékeny embernek. Ezért én őket a veszélyeztetettek közé sorolom.

- És ők önt hová sorolják?

- Nem érdekel. Sok próbálkozás volt, de hamar rájönnek, hogy vannak távolságok az életemben. Nem tartozom oldalakhoz. Olykor rám ragad, hogy bal- vagy jobboldali vagyok, amikor egy helyzetben bizonyos értékek mellé állok, de nevetségesnek gondolom ezt az oldalazást. Olyan, mintha sántítana egy ember. Vagy a fél ország. Szabad emberekre lenne szükség, akik figyelik az életet, s a maguk szellemére szabottan összegyűjtik azokat a szabályokat, amelyek szerint tisztességesen, egymást elfogadva lehet élni. Olyan eszmerendszer nincs, amely már ne járt volna le. Ahogy Csehov mondta: "Csak annyira akarok érteni a politikához, hogy meg tudjam védeni magam tőle."

- Sikerül is ezt megtennie?

- Általában igen, eddig kétszer tolta magát a pofámba úgy a politika, hogy nem tudtam ellene tenni, bár mindegyik jóhiszemű helyzetből adódott. Egyszer a Szigeten, a meleg sátor körül kitört a botrány, akkor Tarlóssal kerültünk balhéba, és az ebbéli szerepemet nevetségesen félremagyarázta a sajtó. A másik alkalom akkor volt, amikor a barátaim, akikkel a Miskolci Operafesztivált létrehoztuk, megpályázták az Operaházat, s ajánlást adtam nekik. Annak az ügynek emblematikus részesévé váltam, ami félreértések sorozatán alapult. El is ügyetlenkedtem sok dolgot akkor. Érdekes, én mindig akkor keveredek bajba, amikor kitartok a barátaim mellett.

Talán érzik, hogy nem vagyok szelídíthető,se használható

- Amikor vezető underground személyiség volt, inkább ön vonzotta a bajt a lázadásával.

- Nem a lázadás a fontos, hanem a félelem nélküliség. A tükör a társad a szabadságharcban. Mert mindig magad ellen lázadsz. Akadtak merész pillanatok, rendőrségi ügyek, de ezt nem úgy éltem meg, hogy mi csináljuk a forradalmat és hű, de mekkora értelmiségi ellenzékiek vagyunk. Arról énekeltünk a színpadon, amit láttunk, amit megéltünk. A Besúgók és provokátorok című dalunk is így született. Nem rendszerellenesség volt ez, hanem egy besűrűsödött düh, amely hatott a közérzetünkre, s visszasugárzott a közönségtől is. Az URH együttes egy segélykiáltás volt, mint egy fuldoklónak, akit addig tartottak a víz alatt, amíg már a felszínre kerülve csak annyit tud kiabálni, hogy segítség, gyilkosok! Rövid ideig tartott ez a történet. A Kontroll Csoport vagy a Sziámi azért válthatott ki más hatást is, mert ott képzett zenészek gyűltek össze. Ezek az egyesült szólisták zenekarai lettek, csakúgy, mint a szintén az URH-ból kinőtt Európa Kiadó.

- Tanulsága volt ennek a fajta önkifejezésnek?

- Nem mértem ezt így. Az embert mindig azok a dolgok találják meg, amelyek fontossá lehetnek. Ambícióim nekem soha nem voltak. Weöres Sándor, Vas István, Kormos István simogatták a fejem gyerekkoromban, biztattak, hogy költő vagyok, mégse gondoltam, hogy az is leszek. Csakúgy, mint filmrendező, magyar tanár vagy színpadi előadó sem akartam lenni. A Baltazár Színházban sem akartam színész lenni. Ami körülöttünk van: szellem, kultúra és civilizáció, ebben kell utat találni, felépülni és, ha lehet, nem leépülni. Engem a szellem vonz, de ez is folyton konkrét helyzeteket teremt a másik két dimenzióban.

- És ebben hol található Müller Péter Sziámi szabadsága?

- Mindenütt. A családomban, az elfogadásban, a függetlenségben, a munkában, a versekben, a zenében, a színpadon, a Baltazár Színházban. Mindabban, ami jó.

- Recept vagy szabály nincs is az életre?

- Ne üzekedj barmokkal! Ez például egy jó tanács a Bibliából.