Úttalan utakon

A térképről először egy húsz-huszonöt méteres darabja, meg a mellette futó árok eleje szívódott fel. A közút és az árok egyébként a magyar állam tulajdona.  

- Tudomásunkra jutott, hogy a vállalkozó, aki a földet megvásárolta, és eddig ugyanúgy használta a mellette lévő utat, mint a többi itt lakó, azt le akarja zárni - mondja Róbert, akinek már nagyanyja is ezt használta közlekedésre.

Nagyobb térképre váltás

- Bementem a Földhivatalba, ott azt a felvilágosítást kaptam, hogy már régen megszüntették, kisajátították ezt a szakaszt. Közöltem, hogy ragaszkodom az úthoz. Kikértem a jelenleg hatályos térképkivonatot, illetve az archívumból megkerestettem a régit. Tudtuk nagyon jól, és tanukkal is bizonyítottuk, hogy a hegyben lakók ezt az utat használják, ezen jutnak el a buszmegállóhoz, a Pápa-Adászteveli úthoz. A régi térképkivonaton egyébként szerepelt. Beadtunk egy kérelmet, amit több ott lakó írt alá, hogy vizsgálják ki az ügyet.

Értesítettek, hogy mindehhez háromezer forintos illetéket kell lerónunk, majd a járási földhivatalnál kivizsgálták a dolgot. A kisajátításra hivatkoztak, meg arra, hogy az árok nem is jó helyen van, meg az út sem. Kiküldték a határozatot, amiben részben nekünk adtak igazat, mert végül is kiderült, hogy az út eltűnt része mégiscsak megvan, de az térképészeti hiba miatt nem került rá a térképre.

A határozat szerint a tévedést egy 1990-ben történt kisajátításnak a térképre történő téves bejegyzése okozta. Helyesbítették az adatokat, az árok is megkerült, de a térképre csak akkor lehet rögzíteni, ha az árok tulajdonosa ezt kéri. Tehát a határozat szerint részben igazunk van - meséli a történetet az ügy egyik károsultja, akitől azt is megtudtam, hogy most úgy áll a dolog, hogy az út megvan ugyan, de az a térkép szerint a vízelvezető árokban fut.

- Ötezer forintos illetékkel benyújtottunk egy fellebbezést a veszprémi földhivatalhoz, és szeretnék írni Budapestre, az út és az árok tulajdonosának, a Közlekedésfejlesztési Koordinációs Központnak és a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek, mert azt nem tudom elképzelni, hogy a patak csak úgy magától odébb ment, és vitte magával a hidakat, meg a százéves fákat is - fogalmaz Róbert, aki ügyvédnél is járt, aki azt javasolta, az ott élők kérjenek birtokvédelmet.

Ezt a polgármesteri hivatal adhatja meg, és leállíthatják az út bekerítését. A hivatalból Róbertet elküldték a Magyar Közút pápai üzemmérnökségéhez. Ott megtekintették a dokumentumokat, majd közölték, hogy az út nem hozzájuk, hanem a veszprémi Közútkezelőhöz tartozik.

Német Róbert a telekhatárt jelző karónál. Mellette a nem létező út (Fotó: Nagy Imre)

- Felhívtuk Veszprémet, ahol meg azt tudtuk meg, hogy ez az út a budapestieké. Elmondtuk, hogy amennyiben lezárják az utat, nem tudunk rajta közlekedni, óriási kerülővel, egy nagyon rossz minőségű útszakaszon járhatunk, amire még senki nem költött egy forintot sem. Ennek jelentős része földes, a többi téglatörmelékkel, és más hasonlóval van föltöltögetve. Ezen legalább ötször akkora szakaszt kell bejárnunk, hogy kijussunk az ingatlanról az országútra.

A régin öt perc alatt le lehet jutni, ezen pedig legalább negyed óra, húsz perc a közlekedés gyalog. Kocsival meg lehetetlen. Most ott tartunk, hogy mindenki mutogat mindenkire, senki nem tesz semmit. A vállalkozó ugyan megengedi, hogy a régin közlekedjünk, de én ezt szeretném a földhivatalban bejegyeztetni. Ebbe ő nem egyezett bele, ami érthető, hiszen a rossz térkép szerint neki van igaza.

Ezután arra kértem, hogy a villanypásztort vigye beljebb, azt megtette. Nem életveszélyes ugyan, de égési sérüléseket okozhat, és mellette ott van a patak, amibe beleeshet a gyerek, ha megijed, amikor megrázza az áram. Itt sem találkozott az elképzelésünk. Nem tudom, hogy ebben az ügyben ki tévedett és mekkorát, de igazából senki nem akar tenni semmit, és hagyják, hogy a bekerítés úgy történjen, hogy a használatban lévő út megszűnjön - mondja keserűen beszélgetőpartnerem.  

- A pápai önkormányzattól vásároltam mega területet. Sem utat, sem árkot, csak a területet. Hivatalból kimérték, és a karók ide kerültek - mutatja a telekhatárt Csizmadia Balázs vállalkozó.

- Nem a térkép rossz rajzolású, nem attól van itt, hanem a valóságban is itt található. Az, hogy azt az utat kitaposták az emberek, az egy dolog. Egyszerűbb volt itt menni, mint ott menni. Ez gyalogút volt. Ebben a hat méterben elfér egy árok, meg egy gyalogút. Autóút semmiképpen. A telep önkormányzati tulajdon volt, a mellette lévő terület pedig rét. Párban voltak, amikor az önkormányzat jött, ott ment be, ahol egyszerűbb volt. Aztán ez az ével folyamán így maradt - mondta el a vállalkozó.

- Az első lakókat beengedtem, de a mögöttük lakót már nem tudom beengedni, mert ahhoz majdnem fél hektárt el kellene vennem a földből. Azt meg, hogy itt boldog-boldogtalan átjárjon, nyilván nem engedhetem meg. De van más út is, egy hivatalos. Azt kellene szorgalmazni, hogy az önkormányzat azt hozza rendbe - mondta el Csizmadia Balázs.

Hogy van-e tanulsága a történetnek? Talán az, hogy az emberség néha többet érne mindennél. A történet szomorú poénja, hogy a város által a turistáknak készíttetett 2012-es térképen az út még szerepel. Pedig az eleje már a térkép kiadásának évében eltűnt. A most kijelölt mederben viszont csak csónakkal lehet közlekedni. Bár lehet, hogy ez önmagában is turistacsalogató látványosság lesz.