A helytörténet megszállottja

A honismereti mozgalomban végzett kiemelkedő munkájáért a Honismereti Munkáért Emlékplakett kitüntetést, emléklapot vehetett át júliusban, a Székesfehérvárott rendezett Országos Honismereti Akadémián. Azt mondja, addig szeretne élni, míg megjelenik Veszprém város monográfiája.

A város sokoldalú, számos kötetet és tanulmányt közreadó helytörténet-kutatója, Hogya György 1923. július 23-án született Királyhelmecen. 1943-tól díjnok volt a veszprémi, majd a pécsi magyar Királyi Állami Gyermekmenhelyen. 1948-tól a Veszprémi Gyermekmenhelyen, 1950-től a Megyei Gyermekkórházban gazdasági vezető-helyettesként, 1978 és 1983 között a Megyei Kórház tűzvédelmi főelőadójaként dolgozott.

Ötven éves korában kezdett üzemtörténet-kutatással és írással foglalkozni, melynek fortélyait autodidakta módon sajátította el. Műveivel megalapozta Veszprém város egészségügy-történeti szakirodalmát.

Első kötete 1976-ban jelent meg, 25 év tükrében a veszprémi gyerekkórház címmel. Ez a kiadvány áll szívéhez legközelebb, hiszen benne van egész fiatalsága, személyes élményei, kötődései, szép emlékei, mondja. A kötet elismerése után kedvet kapott a munkához, a helytörténet - azon belül az egészségügy-történet - megszállottja lett.

Második kötetében a veszprémi mentőállomás és vérállató állomás rövid történetével foglalkozott, a legnagyobb munka azonban a harmadik kötet, A veszprémi kórház története című kiadvány anyagának összegyűjtése, megírása volt. Egyébként mindig az a legnehezebb munka, amin éppen dolgozik, egészíti ki. Átlagosan két évig dolgozik egy könyvön, nagy anyagot olvas, néz át, levéltárakban, könyvtárakban kutat - például a megyei kórház történetéről írt könyvnél száznyolcvan kutatási napot töltött a levéltárban.

Hogya György a Honismereti Munkáért Emlékplakett kitüntetést kapott (Fotó: Nagy Lajos)

Írógéppel dolgozik, többször átírja az anyagot. Meghallgatja szakemberek, helytörténet kutatók tanácsait, minden kötetének van szerkesztője, a könyvek előszavát ismert emberek írják. Huszonegy kötete jelent meg, köztük A veszprémi Tüdőbeteggondozó Intézet története, A gyermek- és ifjúságvédelem múltja és jelene, A veszprémi Helyőrségi Klub története, Veszprémi kórházigazgató főorvosok, A veszprémi tűzoltóság története, Veszprém város díszpolgárai, Veszprém város kitüntetettjei. Külön kiemeli az 1848/49-es honvéd síremlékek Veszprémben című kötetét, mely 1999-ben jelent meg, ő kezdte az 1848-as sírok kutatását, számbavételét. Van olyan kötete, ami ötszáz, van, ami kétezer példányban jelent meg, Veszprém város polgárainak könyvespolcain tizennyolcezer kötete van, mondja.

Huszadik kötetében a város cigányprímásait és szórakozóhelyeit mutatta be, huszonegyedik kötetének Örömlányok és bordélyházak Veszprém városában címet adta. A várhatóan szeptemberben megjelenő, huszonkettedik köteten négy éve dolgozik, Az egészségügy építőkockái Veszprémben címmel készül a négy területet felölelő könyve.

Beleszövi a betegápolás történetét, a szemgyógyászat történetét (Patzkó György főorvos az országban elsők között Veszprémben nyitott szemgyógyító intézetet 1833-ban), a város osztályvezető tiszti főorvosait 1945-től napjainkig, valamint a bölcsödék történetét.

- Nagy bánatom, hogy ennek az ezer éves, történelmi városnak nem készült még el a monográfiája. Nagy hiány, hosszú ideje várjuk. Többször voltak egyezetetések, értekezletek, de könyv nem jelent meg. Addig szeretnék élni, míg ez megjelenik - mondja. Hogya György azt állítja, öregszik, érzi a szellemi leépülést, de ez egyáltalán nem látszik rajta. Ma is aktív, szinte naponta megy a könyvtárakba és a levéltárba kutatni, a lakás közelében lévő kiskertjében annyit dolgozik, amennyit bír, piacra jár bevásárolni. Orvosi javaslat, hogy mozogni kell, fizikai munkát végezni és nem szabad abbahagyni az írást. Ő is tudja, érzi ezt, megfogadja a tanácsot, nem hagyja abba az írást. Nagy öröme van a családjában: felesége vele él, lánya Budapesten, fia Veszprémben, szüleihez közel, büszke három unokájára és két dédunokájára.