Demokratikus eszmények

– Mit üzen 1956 októbere, mi a jelentése számunkra?

– Október 23-a üzenete nagyon sok jelentést hordoz. 1956. október 23-a jelölte ki azt a helyet Magyarország számára a világban, amit ma is számon tartanak. Akárhova megyünk Európában vagy Európán kívül, ha megtudják, hogy magyarok vagyunk, az 1956-os forradalom mindig szóba kerül, beszélgető partnereink személyes élményeik vagy szüleik élményei alapján elmondják, milyen sokat jelentett az, hogy Magyarország szembeszállt a kommunizmussal. A nemzetközi hírénél nekünk 2013-ban talán hangsúlyosabb az a tény, hogy egy diktatúra ellen lázadt fel a magyarság, elsőként tudatosan. A keletnémet munkások 1953-as felkelése ösztönös lázadás, elégedetlenség volt, a magyar 1956 nemcsak egy lázadás volt, hanem szabadságharc is, amikor Magyarország nem csupán a kommunizmusnak, a diktatúrának mondott nemet, hanem a demokráciára mondott igent. Bár a forradalom csak két hétig élt, de egy új államhatalmi intézményrendszer alakult ki, a munkástanácsokkal, többpártrendszerrel, a demokratikus közigazgatási rendszer megteremtésével. Nemcsak a tagadás, a lázadás, hanem valaminek az igenlése is megjelent, a demokratikus eszmények melletti kiállás.

– Ünnepi szónokok korábban úgy fogalmaztak 1956-ról, bár elbukott, mégis győztes forradalom volt.

– Mi, magyarok sajátos helyzetben vagyunk, mert miközben látszólag minden forradalmunk elbukott, minden forradalmat levertek, általában külső hatalmak, és első pillantásra úgy tűnhet, a vesztes forradalmak hazája vagyunk, mégis azt láthatjuk, ezek a forradalmak a katonai vereségek után pár évtizeddel valójában óriási győzelmet arattak. Lehet, hogy a hadtörténet szempontjából 1848-49 Világossal és az aradi vértanúk halálával végződött, de a politikatörténet szempontjából 1867-ben folytatódott a kiegyezéssel, ami Magyarország számára lehetőséget biztosított arra, hogy bekapcsolódjon az európai vérkeringésbe. Hasonlóképpen 1956; lehet, hogy a hadtörténészek számára katonai vereség, de a politikatörténetben 1989-ben folytatódik. Sőt, 1980-ban Lengyelországban Lech Walesáék számára bevallottan a magyar ’56 volt az egyik minta a szakszervezet létrehozásánál. 1956 a látszólagos kudarc ellenére mintát adott Kelet-Európának.

– Ön hol ünnepel október 23-án?

– Szentgálon, Herenden, Márkón és Veszprémben. 

– Budapesten két ünnepséget szerveznek, békemenetet és ellenzéki összefogást.

– Tavaly is megfigyelhető volt, hogy az október 23-i megemlékezéseknek nagyon erős aktuálpolitikai töltete van, valószínűleg idén is így lesz. Nem tartom problémának, hogy többfajta megemlékezés van, sokszínűek vagyunk, mindenkinek jogában és szabadságában áll, hogy elmondja, számára mit jelent 1956. Fontos, hogy ezek a megemlékezések békések legyenek.

– A múlt után tekintsünk a jelenbe! Három és fél év kormányzás után hogyan értékeli a kormány teljesítményét?

– Ha értékelni akarunk egy kormányzati teljesítményt, mindig a kiindulóponthoz érdemes viszonyítani. 2010 tavaszán olyan Magyarország várta a választásokat, amely súlyos gazdasági válság áldozata volt. Magyarországon 2006 óta csökkent a gazdaság teljesítőképessége, két évvel korábban kezdődött a gazdasági válság, mint Európában és 2010-ig nem is sikerült megtalálni az ellenszerét, a megszorító csomagok ellenére. Nem működött az intézményrendszer, hiszen felelős pozíciókra nem tudta megválasztani az országgyűlés a vezetőket. Olyan politikai bizalmi válság volt, amelynek eredményeként egy kisebbségi kormány, önmagát ügyvezető, szakértő kormánynak nevező kormány szavazásról szavazásra élt, nem volt várható tőle, hogy válságból kivezető lépéseket tegyen. Az ország olyan lebénult állapotban volt, ami jól jelezte az 1989-90-es demokratikus konszenzus kifáradását. A kétharmados parlamenti többséget úgy fogtuk fel, mint a választópolgárok mandátumát arra, hogy tegyük meg mindazokat a reform értékű lépéseket, melyek szükségesek ahhoz, hogy Magyarország ismét működőképessé váljon. Nincs az életnek olyan területe, ahol a kormány ne lépett volna, az oktatástól a közigazgatáson keresztül az egészségügyig, munkaerőpiacig. Több mint 600 törvény, egy alaptörvény, több mint 50 sarkalatos törvény született, valóban óriási tempó. 

– A sok és gyors ütemű változás, a tempó a kormánypárton belül is megosztotta a képviselőket. Szükség volt-e ilyen gyors, erőteljes átalakításra?

– A viták során mindig előkerül az az érv, ha lassabb lett volna a tempó, kevesebb hiba lett volna, alaposabb lett volna az előkészítés. Biztos, hogy a kifogásoknak a jelentős része igaz, de az is igaz, hogy fél év múlva választások lesznek; amit nem tudtunk elvégezni az elmúlt négy évben, arra a választópolgárok rákérdeznek tőlünk és azt mondják: kétharmadotok volt, miért nem végeztétek el. Mi is tudtuk, hogy a kétharmad nemcsak lehetőség, hanem kötelezettség is. Amikor kétharmados többségünk van a parlamentben, akkor nincs kifogás, minden probléma megoldásához hozzá kell látni, lehetőség szerint meg is kell azokat oldani.

- Nyilván vannak problémák, amiket nem lehet négy éven belül megoldani. Melyek azok a reformok, amiket nem tudtak befejezni?

– Úgy tűnik, cikluson átívelő lesz a szociálpolitikai intézkedések reformja, hiszen sokkal több pénzeszközt szeretnénk fordítani, több kormányzati intézkedést szentelni a családpolitikának; azt szeretnénk, hogy a gyermeket nevelő szülők és családok jobban járjanak. Nincs vége a munkaerőpiaci reformoknak; miközben a közmunkával jelentős lépést tettünk abba az irányba, hogy Magyarország munka alapú gazdasággá váljon, de még mindig sok munkahely hiányzik, több munkahelyet kell teremteni. Ha versenyben akarunk, magunknak is többet kell tenni, ösztönözni a vállalkozásokat, hogy munkahelyeket teremtsenek. Úgy néz ki, a 2014-2020-as európai uniós tervezési időszakban jó eséllyel az uniós források felét kis- és középvállalkozások élénkítésére, munkahelyteremtés támogatására tudjuk fordítani. 

– A családpolitikát említette. Sok fiatal hagyja el az országot, éppen a megélhetés miatt.

– Csak becsült adatok vannak arról, hányan mennek el, a magyar állampolgároknak sincs bejelentési kötelezettségük, ha az Európai Unió bármely országába mennek akár tanulni, akár dolgozni. Nem véletlen, hogy Európán belül mindig erős volt a fiatal szakemberek vándorlása, legyen szó akár inasokról, céhlegényekről a középkorban, vagy azokról a fiatal tudósokról, akik a dualizmus időszakában vagy a két világháború közti Magyarországról mentek el Németországba vagy Franciaországba egyetemekre tanulni. Európa mindig egy szellemi közeg volt, most egy munkaerőpiaccá is vált. Számunkra nem az a probléma, ha a fiatalok külföldre mennek, munkát vállalnak, az igazi probléma az, ha ott telepednek le, ott alapítanak családot. Azt látom hallgatóimon, ismeretségi körömben, hogy a fiatalok három-négy év után hazajönnek. Sokat kell tennünk annak érdekében, hogy Magyarország még vonzóbb legyen a fiatalok számára, de a többiek, középkorúak, idősek számára is. Mi, magyarok szűkkeblűek vagyunk az elismeréssel, amikor egy fiatal tehetségről van szó. Nyugat-Európában rögtön felkarolják, ösztönzik, támogatják, olyan lehetőségeket adnak neki, ahol a fiatal ki tudja teljesíteni a tudását, képességeit. Nekünk az lenne jó, ha mi is meg tudnánk ezt teremteni, ha olyan közeg lenne a magyar munkahelyeken, ahol a tehetséges fiatalokat rögtön felkarolnák. 

– Tárcájának eredményei közül melyeket emelné ki?

– Rendkívül intenzív három és fél évünk volt. Végrehajtottunk egy igazságszolgáltatási reformot, az egész magyar jogrendszer kicserélődött, új alaptörvényünk, sarkalatos törvények, új büntetőtörvénykönyvünk, új polgári törvénykönyvünk van. Most zajlik az előkészítése és valószínűleg csak az új ciklusban fogadjuk el az új büntetőeljárási törvényt és a polgári perrendtartást. Gyakorlatilag minden lényeges jogszabály kicserélődött, megújult vagy most van megújulás alatt. A közigazgatás keretében olyan régi-új szereplővel ismerkedhetett meg a közvélemény, mint a járások, járási hivatalok, most építjük ki a kormányablak rendszert. Emellett van néhány ügy, ami szívünkhöz közel áll, ilyen például a gyermekbarát igazságszolgáltatás. 

– Hogyan látja az ország Európai Unióban való helyzetét? Több témában is vitában álltak egymással.

– Túl érzékenyek vagyunk ebben a kérdésben. Ha valaki megnézi az angol, német, francia nyelvű sajtót, láthatja, hogy nemcsak mi állunk vitában az unióval, hanem más tagállamok is, bizonyos kérdésekben Franciaország és Németország is. Annyiból sajátságos a helyzetünk, hogy bár tíz éve csatlakozott Magyarország, még mindig új tagnak számít; mint közép-európai országtól, talán több bizonyítást várnak el tőlünk, mint más országoktól, éppen ezért élesebben reagálnak a mi vitáinkra. Úgy gondolom, hogy mindennek, a függetlenségünknek is ára van. Ha azt akarjuk, hogy a saját utunkon járjunk, tiszteljenek, becsüljenek minket, ennek ára az, hogy a saját megoldásaink mellett a vitákban is ki kell állni. 

– A rezsicsökkentéssel kapcsolatos az újabb vita. Kiállnak mellette?

– Igen. Brüsszelben nagyon nehéz elképzelni, hogy 700 euróból meg lehet élni – nálunk ennyi az átlag fizetés -, ezért nem értik a rezsicsökkentést. Mi azzal érvelünk, ha nem tudunk magasabb fizetést adni, akkor úgy próbáljuk meg élhetőbbé tenni a hétköznapokat, hogy a szolgáltatások árát szorítjuk le. 

– Hogyan készül a Fidesz a választásokra, a következő fél évre?

– Egy kormányon lévő pártnak mindig az a feladata, hogy arról győzze meg a választópolgárokat, ezt az irányt tartani kell. Ha belegondolnak a magyar választópolgárok, 2010-ben milyen helyzetben volt az ország és milyen helyzetben van most: tartósan stabilizáltuk a költségvetést, kiengedtek a túlzott deficit eljárásból, először, mióta uniós tagok vagyunk, csökken a munkanélküliség, nő a foglalkoztatottság, a minimálbér, az otthonteremtés terén újabb lépéseket tudtunk tenni, akkor talán értik, egy nagyon nehéz gazdasági helyzetben sok mindent tettünk az elmúlt három és fél évben, hogy ha Európában ismét gazdasági növekedés lesz, annak Magyarország az élére tudjon állni.