Elhunyt László Károly magyar műgyűjtő

Amíg egészsége megengedte, évente többször megfordult Veszprémben, hiszen itt talált otthonra képzőművészeti gyűjteménye. 2006. augusztus 20-án Veszprémben, a Művészetek Házában, a felújított Dubniczay-palotában nyílt meg a László Károly Gyűjtemény állandó kiállítása. A gyűjteményben láthatóak a magyar és nemzetközi művészet jelentős alkotói. 2011-ben László Károllyal újabb tízéves együttműködési megállapodást írt alá Porga Gyula, Veszprém polgármestere és Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója.

2006-ban Veszprém Város Tiszteletbeli Polgára címmel tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést, idén október 23-án pedig a Pro Cultura Hungarica-díjat a magyar kultúra értékeinek külhoni megismertetéséért. Évtizedeket töltött hazájától távol, mégis mindig fontos volt számára, hogy ő Magyarországhoz tartozik. Kívánsága szerint a veszprémi Zsidó temetőben helyezik örök nyugalomra.

A 91. éves korában Svájcban elhunyt László Károly műgyűjtőt a veszprémi zsidótemetőben helyezik örök nyugalomra

László Károly neve Veszprémben egyet jelent a róla elnevezett gyűjteményével, amely a szépen felújított Dubniczay-palotában látható 2006 augusztusa óta. Amíg egészsége engedte, többször megfordult Veszprémben. László Károly 1923. július 16-án Pécsett született. Középiskolai tanulmányait a cisztercita rend pécsi reálgimnáziumában végezte, majd a pécsi egyetem orvosi karára iratkozott be. Tanulmányai 1944-ben megszakadtak, a nácik Auschwitzba deportálták. Koncentrációs táborbeli tapasztalatairól szóló könyve, Az út Auschwitz felé – Tóparti nyaralás címen 1955-ben jelent meg.1945-ben Bázelbe költözött, ahol előbb folytatta orvosi tanulmányait, majd Zürichben Szondi Lipót tanítványaként pszichoanalízissel kezdett foglalkozni. Érdeklődése a pszichoanalízis mellett – az ötvenes évektől a Pszichoanalitikus Társaság Tagja – különböző művészeti irányzatok felé fordul, színdarabokat ír, színtársulatot is alakított és művészbarátai tanácsára műkereskedelemmel kezdett foglalkozni. 

Az 1950-es évektől intenzíven részt vett a nyugat-európai művészeti életben. Műgyűjteményét ebben az időszakban alapozta meg. Könyveket, folyóiratokat adott ki, többek között a Panderma és a Radar című lapokat, illetve 1982-ben a No future című dokumentumgyűjteményt. A 60-as évektől magángalériát is működtetett, kiállítások szervezésével foglalkozott. Bazon Brockkal Ausstellung von Nichts (Kiállítás a semmiről) címmel tárlatot rendezett Hamburgban. A hippimozgalom több ismert tagjával is kapcsolatba került.

A huszadik század amerikai és nyugat-európai alkotói, művészei közül László Károly sokakkal személyes kapcsolatban, barátságban volt, így William Burroughs, Jean Cocteau, Christo, Allan Ginsberg, Robert Mapplethorpe, Andy Warhol. A magyar alkotók közül Kassák Lajos, Ligeti György, Tamkó Sirató Károly, Victor Vasarely is a barátai közé tartoztak. Nevéhez fűződik a magyar avantgárd művészeti értékeinek felfedezése a nyugat-európai közönség számára. Gyűjteményéből 1996-ban rendeztek kiállítást Budapesten a Műcsarnokban. László Károly életéről és gyűjteményéről számos dokumentumfilm és könyv készült. Világhírnevet szerzett magának választott hivatásában.Évtizedeket töltött hazájától távol, mégis fontos volt számára, hogy ő ehhez az országhoz tartozik, magát zsidó vallású magyarnak tartotta.Kívánsága szerint Veszprémben, a Mártírok úti Zsidó temetőben helyezzük örök nyugalomra.