Készítsük vagy megvegyük?

Érdemes nekifogni a ház vagy lakás díszítésének is, természetes magunk által összegyűjtött alapanyagokból, ami ugyancsak nem ördöngösség, és ezzel is büszkélkedhetünk a család meg a vendégek előtt. A fa alatt pedig énekeljünk, beszélgessünk, emlékezzünk!

Dr. Sindlerné K. Györgyi iskolaigazgató és Pap Józsefné Kati nyugdíjas gyógypedagógus arról beszél, hogy nekik bizony fontos, hogy ők maguk készítsenek el minél több mindent az ünnepre.

- A karácsonyi készülődést advent első hétvégéjén kezdem, amikor a házat és a kertet ünnepi díszbe öltöztetem. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert négy héten át arra a várakozásra emlékeztet, amit lélekben is át kell élnünk - avat be szokásaiba dr. Sindler K. Györgyi.

Dr. Sindlerné K. Györgyi a karácsonyi készülődést a piacon is kezdi, az ünnepi étkekhez a hozzávalókat időben megveszi. Fotó: Nagy Lajos

A Kozmutza Flóra iskola igazgatója vallja, a legszebb a karácsony akkor, amikor az ember sok mindent saját maga készít el, így a díszítést is. Ő erre a célra fenyőt, tuját, ősszel összegyűjtött tobozokat, csipkebogyót használ, kevés szalaggal, égővel, gyertyával.  A lányai, Veronika és Orsolya, akik ügyvédek, és Lili az orvostanhallgató ugyan már nagyok, de részt vesznek a meghitt adventi hangulat megteremtésében.

- A karácsonyvárás bennem még olyan, mint gyermekkoromban volt. Nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre. Erről sokat beszélek tanítványaimnak, kollégáimnak is - utal érzéseire, emlékeire. Hozzáteszi: igaz, hogy év végén az elvégzendő munka még többnek, az idő pedig még kevesebbnek tűnik, mint máskor. Viszont a gyerekek készülődése az iskolában az ünnepi előadásokra, a saját készítésű adventi koszorú lángja otthon, segít kicsit megállni és a közelgő ünnep valódi jelentésére gondolni. Beszél arról, hogy az ünnepi hangulatot az év végi rohanásban bizony nagyon nehéz átvenni. A családban mindig hatalmas karácsonyfa áll, amit nem divatok szerint, hanem az évtizedek alatt emlékké vált díszekkel, köztük a lányok gyerekkori „alkotásaival" öltöztetnek fel. - Sokat jelent számomra, amikor szenteste azoknál a fényeknél állunk, amelyek előtt gyermekkoromban szüleimmel imádkoztunk és énekeltünk. Ilyenkor emlékezem rájuk - tekint a múltba.

Sindlerné Györgyi a karácsonyi menüvel a családi és sváb hagyományokat folytatja. Mindent ő készít el a család ízlése szerint. Kacsa, liba a főfogás, meg a kolbásszal töltött karaj, a krumpli saláta. A számtalan édesség között lesz bejgli, a zserbó, a csokitorta az igazi ünnepi sütemény. Az ajándékozás adta öröm éppen olyan fontos, mint a templomi pásztorjáték, a közös éneklés, és a csodálatos éjféli mise a Tihanyi Apátságban, a téli Balaton felett. Ők a betlehemi Születés Templomából származó lánggal gyújtják meg a gyertyákat, csillagszórókat. Legfontosabb, hogy együtt a család, az ünnepi asztalnál, beszélgetve.

- Ilyenkor, az év végi ünnepek tájékán  mindig eszembe jut, hogy húsz éve még három karácsonyra készültem: még éltek a szüleim, vezetője voltam egy iskolai közösségnek, a valódi ünnep pedig a mi családunké volt - beszél emlékeiről Pap Józsefné Katalin, aki nemrég egy megyei szupernagyi versenyt nyert. - Két lányom szentestére műsorral készült, ahogy most öt unokánk is azzal örvendeztet meg bennünket. Igazi kis betlehemest adnak elő, furulyával, dallal, nagy izgalommal.  Ezt nagyon várjuk már! A készülődés nekem nem teher - vallja őszintén. - Nincs rohanás, nincs stressz, készülnek az ajándéknak való holmik, örömteli kötögetés, horgolás, csomagolás tölti ki a nagyszülők napjait az adventkor. A férj még hajtogatja a babaruhákhoz a kis fogasokat, a tükrös szekrények már elkészültek dobozból, fóliából, hegesztőpálcából. A karácsony szentestét kettesben töltik, aztán 25-én az egész család körbeüli az ünnepi asztalt.  A menü a hűtőszekrény ajtaján van, nehogy kimaradjon valamit.

A Sindler család az ünnepi asztalnál az apa három lányával Veronikával, Orsolyával és Lilivel. Fotó: archív

- Nekem a főzés öröm. Mindig az, de ilyenkor a szeretet nyelve, és így még gondosabban tervezem el, hogy mit sütök, főzök - közli.

Családi kívánságlista és jól ismert régi kedvencek egyaránt szerepelnek az ételek között. Az idei évben cipóból eszik a fokhagymakrém levest, majd hortobágyi húsos palacsintát kínál. Az édesanyjától örökölt óriási porcelán tálon sokféle pecsenye, rántott és töltött húsok, zöldségek sorakoznak majd. Legidősebb unokája kedvenc kacsacombja, és más "nyeles" húsok mellett a hal is szerepel  a listán. A sütik között idén a brownie és anyukája receptje szerint sütött zserbó mellett természetesen készít diós, mákos beiglit is.

- Nekem a legnagyobb öröm az ünnepen, amikor látom, hogy ízlenek a magam készítette ételek, sütemények az egész családnak - tekint várakozással az ünnep elé.

Papp Józsefné Kati a szupernagyi családjával. Fotó: archív

Süssünk ki valamit!

Jegyzet - Kovács Erika

Mindegy, hogy mit. A lényeg, hogy mi magunk készítsük el! Nem túlzás, hogy a „szeretet nyelve" a saját készítésű ünnepi étel, és sütemény. Amivel elmondjuk, hogy mennyire fontos nekünk a család, az együttlét, az ünnep. Mert az mindig finomabb, amit anya, vagy a nagyi készít, és alighanem jóval olcsóbb és egészségesebb is annál a készételnél, amit megvehetünk. Nem a nagy ünnep trakta a lényeg, elegendő a saját kertünkben gyűjtött néhány szem dióból, mandulából sütött püspökkenyér, sült-töltött alma mézzel, házi szörppel, birssajttal, befőttel. Amit mi magunk készítünk. Ettől lesz az ünnep a miénk, meghitt, bensőséges.