Szittyajelek az útjainkon

A felülről jött újítást jóformán még megszokni sem volt idejük a derék magyaroknak, a király ágynak esett, s halálos ágyán – kettő kivételével – az összes rendeletét visszavonta. Nem tudom, hogy a közjó érdekében felállított táblákat az uralkodó halála után lerombolták-e vagy sem, annyi azonban bizonyos, hogy jóval később minden települést táblával jeleztek. Manapság jóval bonyolultabbak a viszonyok, hiszen a helynévtáblák mellett utcanévtáblák, közlekedési táblák, reklámtáblák sokaságával találkozik a polgár a legkisebb településen is.

Néhány éve járványos gyorsasággal székely rovásírásos táblák kerültek számos magyarországi település helységnévtáblája elé. Mivel a közlekedés a jobbra hajts elvén alapul, s a helységnévtáblák a jobb oldalon vannak, talán nem véletlen, hogy az ötlet is jobbról jött. 2003-ban, amikor Csíkszeredában felállították az első rovásírásos táblát, még senki sem gondolta, hogy epidémiai jelenséggel állunk szemben. Ez csak 2010 őszén vált bizonyossá, amikor a Jobbik a nemzeti összetartozás jegyében országos, sőt Kárpát-medencei táblaállítási akciót hirdetett. A politikai színezetű „mozgalom" jó üzletnek bizonyult. A szolnoki Rovás Alapítvány a magyar közlekedésfejlesztési hatóságokkal egyeztetve, egységes rendszert hozott létre, amely garantálja, hogy a tervezés, engedélyezés, gyártás és felállítás zökkenőmentes legyen. Elég, ha egy derék magyar akad az adott településen, aki szeretné, ha a hivatalos helységnévtábla mellett egy rovásírásos tábla is virítana, kérésének máris helyt ad a Magyar Közút Nonprofit Zrt., hiszen az egységes rendszerű táblák megfelelnek a közlekedésbiztonsági előírásoknak. A táblaállításhoz az önkormányzat engedélyét sem kell kérni. Ha a testület tiltakozik, nem kap jogorvoslatot.

Az sem gond, hogy a reklámtáblának minősülő új rovásírásos helységnévtábla megszólalásig hasonlít a meglévőhöz és szokatlan feliratával elvonja a vezető figyelmét. Lehet, hogy nem is felel meg a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (2) bekezdésének, mely előírja, hogy közút mellett nem lehet elhelyezni „olyan jelet, jelzést vagy egyéb tárgyat", amely a közúti jelzésekkel összetéveszthető. Bizonyára meg lehet indokolni, hogy a rovásírásos tábla formailag megfelel a KRESZ előírásainak. Funkcióját tekintve azonban ugyanúgy a tájékoztatást szolgálja (szolgálná), mint a helységnévtábla. Ha a gyártón kívül lenne valaki, aki el tudná elolvasni. (Így volt ez az 1780-as években is, amikor a lakosság túlnyomó többsége analfabéta volt.) Valószínűleg senki sem gondolkodott el azon, hogy a székely rovásírás sosem volt az ország hivatalos írásmódja; 1844-ig a latin dívott, 1844-től mostanáig a latin ábécére épülő magyar nyelv az állam hivatalos nyelve. Lehet, hogy nyelvi reform előtt állunk?