Fülep Bálint, az örökmozgó önkéntes

Tennivaló pedig akad, hiszen több helyen is önkénteskedik. Teát főz, majd leülünk. Csuklóján két műanyag karkötő; a piros Spanyolország-ra emlékezteti, a másikat, a zöldet Krakkóban kapta. Hazánkból százhuszadmagával utazott oda a roma holokauszt hetvenéves évfordulójára rendezett ünnepségre. Kezdjük Spanyolországgal!

– Hogyan került oda?

– Az eredeti szakmám szakács, az érettségi volt a második lépés. Székesfehérváron a történelemtanárom sajátos gerillamarketinget alkalmazott. Kijelentette, hogy csak az kaphat töriből ötöst, aki elmegy vízi mentőnek, a vöröskeresztes önkéntességgel a négyest lehet megcélozni, a többiek pedig ne is számítsanak kettesnél jobbra. A szakácsgyakorlat nem emésztette fel minden időmet, egy tanfolyam után tudtam vállalni a vízimentőzést a Velencei-tavon. Így kerültem az önkénteséletbe. Önképző módszerrel folyamatosan tanultam, tanulok, mindent kipróbálok, ami érdekel. Folyamatosan dolgoztam civil szervezetekben, az iskola után pedig ráerősítettem a szakmára. Főállásban szakácsként, majd pultosként dolgoztam Székesfehérváron, Tamásiban és a Balaton-parton. Szerettem volna önálló lenni, belevágtam. Vezettem egy kis kávézót, de jött a tulajdonosváltás, és én tizennégy éves korom óta először munkanélküli lettem.

Pár pillanatra Bach D moll Toccata és fugája hasít a beszélgetésbe. Gyorsan lehalkítják, így a háttér terefere angol mondatai jutnak el hozzánk.

– Inita, akivel egyszerre kezdtem a Veszprémi Ifjúsági Házban, lett, Rene Észtországból jött, Alessandro pedig olasz. Nemzetközi önkéntesek, akik egy-egy évet töltenek itt, Veszprémben az EVS-program keretében. Egymás között angolul beszélünk, hármójuk egyik feladata a nyelvtanítás, óvodákba is járnak segíteni, és bekapcsolódnak a ház mindennapjaiba – mutatja be a társaságot Bálint, majd folytatja: – Tehát munkanélküli lettem 2012-ben, 23 évesen. Egyik barátnőm felhívást továbbított: Spanyolországba várnak ifjúsági önkénteseket kilenc hónapra. Rendesen ki voltam akadva, mert az egyetlen választási lehetőség szerint Budapesten főállásban lehettem volna pultos 420 forintos órabérrel. Akkor inkább jöjjön Spanyolország! Másnap éjfélig lehetett jelentkezni. Nem tudtam angolul, időbe került megszervezni, de éjfél előtt két perccel elküldtem az önéletrajzot és a motivációs levelet – természetesen azután, hogy megnéztem, a célvárosból (Manresa Barcelona közelében) egy óra alatt el lehet jutni a tengerpartra. Egy marokkói fiatalokkal foglalkozó, úgynevezett nyitott centerben dolgoztam animátorként, nyelvtudás nélkül, katalán területen. Mire letelt a kilenc hónap, annyira megtanultam spanyolul, hogy tolmács nélkül jártam állásinterjúkra. Szerettem volna maradni, megtanulni katalánul is, de rá kellett jönnöm, ott sincs kolbászból a kerítés. Megpályáztam ezt a veszprémi állást. Az állásinterjút akkor sikerült lebonyolítani, amikor egy kötelező EVS-projektzáróra hazajöttem, és a kávészünetben beszélgettünk Janzsó Ádámmal. Január 6-án kezdtem itt, a Veszprémi Ifjúsági Házban, ifjúságsegítő státusban. A magyar és a külföldi önkéntesek koordinátora vagyok. Van tapasztalatom rendezvényszervezésben, vendéglátósként nincs kommunikációs gondom, a stressztűrő képességem is elég jó. A feladatom programszervezés, -megvalósítás, szponzorkeresés. Az a célom, hogy itt, az ifjúsági házban úgy éljük meg a napjainkat, hogy minden percnek legyen értelme. Veszprémért és a világért tenni akaró fiatalokkal vagyunk együtt. Annyi empátiával, annyi jó ötlettel találkozunk, mindig van energia az állandó pörgéshez.

– Sokan járnak ide a fiatal felnőtt korosztályból. Sikerül leszerelni azokat is, akik mondjuk az esti programra némi alkohollal vagy droggal jönnek?

– Ilyen itt még nem fordult elő – csatlakozik a beszélgetéshez Takáts Emese, a Lélektér Alapítvány vezetője. Így együtt, öt civil szervezettel (Várfok Alapítvány, Lélektér Alapítvány, Veszprémi Egyetem Civil Szerveződéséért Alapítvány, Veszprémi Egyetem Hallgatói Alapítvány, valamint a Veszprémi Diák- és Ifjúsági Önkormányzat) egy olyan házat tartunk fenn Veszprémben, amit korábban még nem sikerült. Fontos ez a hely a fiataloknak, itt biztonságban érezhetik magukat. Természetesen vannak kortárs hatások, de azok eredménye itt a biztonsági háló, a prevenció, az ártalomcsökkentés. Fontos a példakép. Ha megkedvelnek egy fiatal segítőt, igen nagy lehet a hatása, egy jó családéhoz hasonló megtartó- és szocializáló erő alakulhat ki.

Háromtól több száz embert megmozgató rendezvények kötődnek a házhoz, időtálló kerti játékokat készítenek, festenek, mikor mire van szükség. Fülep Bálint azt mondja, nem a humán erőforrás a gond, hanem a különbség, ami a tervek és a lehetőségek között azért gyakran fellép. Amíg a napirenden lévőt is sikerül megoldani, egy újabb képzésre utazik, ezúttal Csehországba.