Király Zoltán a huszonöt évvel ezelőtti választásokról, rendszerváltásról

- Ön kezdetektől, 1985-től részese volt a politikának, a rendszerváltásnak.

- 1988-ban tizennégy képviselővel megszerveztem az „akció frakciót”, beadtunk egy demokrácia csomagtervet, a köztársasági elnöki jogintézményről, gyülekezési törvényről, egyesülési törvényről, az alkotmánybíróságról szólt.

- A közélet újságíróként is mindig érdekelte.

- Tudja, mit mondok erre? Internátusi gyerek voltam, a kecskeméti gyermekotthonban éltem, egy múltkori intézetis találkozásunkkor mesélte egy osztálytársam, hogy hallotta, amikor nyolcadikosként azt mondtam, politikus leszek. Már akkor volt egyfajta érzékenységem a közélet iránt. Újságíróként is érdekelt, az nem történt, hogy a műsorvezetői szövegembe valaki bele kotnyeleskedett volna, én írtam meg és mondtam el. Ott is volt egyfajta önállóságérzet és közéleti érzékenység.

- Hogyan élte meg a választásokat?

- Csongrád megyéből jöttem, karakteres bolsevik megyéből, 1985-ben Komócsin Mihállyal szemben győztem, 83 százalékot értem el. Lengyel László azt írta rólam, hogy „Király Zoltánnak voltak valódi választói”. Akkor még senkinek sem voltak. 1990-ben, a valódi, szabad választáson 63 százalékot kaptam. Ez nagyságrendileg ugyanaz, mint az előbbi; nagy eredménynek számít, amikor már több párt volt.

Fotó: Balogh Ákos

- Az MDF színeiben indult.

- Függetlenként, de az MDF támogatásával. Én nem párt agitátor vagyok, soha nem is voltam. Az LMP szimpatizánsaként most is magam jöttem, nem küldött senki. Magam megyek Tapolcára, kampányolni. Azt gondoltam, hogy tudok valamit segíteni és az általam helyesnek vélt irányba terelni, formálni a közgondolkozást.

-  Utána sokféle irányba próbálta terelni a közgondolkozást: szociáldemokrata párt, szocialista párt.

- Nagyapám okán is, aki nyomdász volt, megkerestek szakszervezetek. Mielőtt édesanyám meghalt, vallotta be, hogy nagyapám szociáldemokrata volt. Három hónap múlva jöttek Svédországból a régi emigrációs szociáldemokraták, szakszervezetek, hogy szeretnék, ha elkezdenénk együtt a szociáldemokráciát. Létrehoztuk az egységes történelmi szociáldemokrata pártot. Amikor 1994-ben nagyot buktam, és a párt - de én azt saját bukásomnak éltem meg -, arra gondoltam és elkezdtem szervezkedni, hogy egy fordított újraegyesülést kellene létrehozni. Volt egy szociáldemokrata platform az MSZP-ben, Vitányi, Nyers Rezső, akik végig szociáldemokraták voltak, csak egyesültek a szocialista pártba. Azt szerettem volna, hogy ez a mostani szocialista párt a történelmi szociáldemokrácia politikai jogfolytonosságára térjen vissza. Hogyan tudom megcsinálni? Ha képviselő vagyok, bent vagyok a parlamentben, így tudok hatni a frakcióra, pártvezetésre. Azért léptem be a szocialista pártba, mert ez volt a fair. Nem jött be, de talán nem is baj.

- Utána már nem volt pártnak tagja.

- Nem, nem is akartam.

- Mindig elmondta a véleményét, akár újságíró, akár politikus, akár köztisztviselő.

- Így van. Én mindig én magam vagyok. Nem csókoltam kezet Kádárnak, nem csókolok kezet Orbánnak sem. Nyalni nem vagyok hajlandó, nem társulok be. Valószínűleg ezért vagyok itt, ahol vagyok, mert nem adom el magam.

- Hogyan látja? Mi volt a rendszerváltás, az elmúlt huszonöt vívmánya?

- Nem hiszem, hogy volt még egy olyan képviselő, aki látta, 1985-90-ben milyen munka folyt a parlamentben. Én onnantól kezdve figyeltem, nem nagyképűsködöm, de volt közöm a rendszerváltáshoz. Láttam, hogyan lopták szét az országot – az MDF-től, az első MSZP-n, az első és a második Fidesz-kormányon, a szocialistákon és a mostani Fideszen keresztül -, csak nem tudtam ellene tenni. Amikor a fiatalok azt mondják, hogy el kéne takarítani a politikai elitet, akik szétverték, szétrabolták az országot, részben igazuk van. Mi tényleg egy alkotmányos demokrácia jogszabályi alapjait tettük le. Fejembe  száll a vér, amikor olyanok beszélnek, akikről tudom, hogy csaltak, loptak, lenyúlták a vagyont.

- Miért nem lett tovább politikus? Miért nem maradt az?

- Én most is politikusnak tartom magam, és annak is tartanak.

- Olvastam, hogy bejár a Parlamentbe.

- Persze. Nyilván televíziósként és volt politikusként is megismernek, de ettől el sem tudok szakadni. Tudja, akit a mozdony füstje megcsapott

Fotó: Balogh Ákos

- Továbbra is politikusnak tartja magát.

- Igen. Pedagógus, népművelő, újságíró, politikus vagyok.

- Most pedig vagyonőr.

- Ez már nyugdíj után, pénzkiegészítés, van két egyetemista fiam. Nem árt ez a munka, minden politikust letennék ide, hogy megismerjen olyan embereket, akiket másként nem.

- Nem bánja, hogy most ezt csinálja?

- Abszolút nem. Nem vagyok hajlandó rosszul érezni magam.

- A közéleten kívül mással is foglalkozik? Vannak tervei?

- Elkezdtem egy beszélgetés- sorozatot, Király pódium néven, amit régebben csináltam. Kipróbálom, több mint egy évtizede nem míveltem a szakmát. Ez részben közéleti talk-show lenne, beszélgetés, inkább nevek, mint témák,  közéleti és kulturális emberekkel, témákkal. Olyanokkal beszélgetnék, akiket személyesen ismerek, személyes kontaktusom van velük.

- Mikor indítja a sorozatot?

- Már elkezdtem. Németh Miklóssal szerettem volna elsőként beszélgetni, de nem akarta, ezért akadtam meg, hirtelen leálltam. Az előkészítés megvan, a helyszíneket feltérképeztem. A riporteri szakmát nem szeretném elveszíteni. Nyilván nem felejti el az ember, ahogyan Vitray Tamás sem. Szeretném én is folytatni, a beszélgetéseket később könyvben is kiadni.