Iszapkatasztrófa: a károsult családok és az önkéntesek olyanok lettek, mint egy nagy család

Varga Andrea, a Kristály-völgy Egyesület elnökeként sokat tett
Fotó: Szántó Renáta

Varga Andrea így emlékezik vissza az öt éve történtekre. A Kristály-völgy Egyesület elnökeként mindent megtett civilként, amit csak lehetett az iszapömlés idején. Az életvidám önkéntes nő szerint a katasztrófa lelkileg összehozta az embereket. A károsultak többségével az interneten máig tartják a kapcsolatot, sokakkal baráti viszony alakult ki az évek során. A segítő civilek közösséggé szerveződtek, bizonyos feladatokat azóta is együtt látnak el.

– Mindig nagy az öröm, ha találkozunk a családokkal. Mindenki érdeklődik, hogy mi történt a másikkal az utóbbi időben. A katasztrófa egyre inkább kiszorul a beszélgetésekből, de ez talán nem is baj. A közösen átélt időszak úgyis nagyon intenzív marad mindenkiben. Az önkéntesekkel akkor szoktuk felhozni a témát, ha valaminek a megoldásában megakadunk, mert öt éve abban a helyzetben még a leglehetetlenebbnek tűnő feladatokat és nehézségeket is sikerült áthidalnunk vagy megoldanunk. Magunk se gondoltuk volna, hogy semmi alvással és milliónyi teendő mellett ilyen szervezetten tudunk majd helyt állni. Főleg, hogy a fizikai és szellemi határainkat a végsőkig kitoltuk – emlékszik vissza Andrea.

A civil csapat tényleg mindenhol ott volt és segített. Az adományosztásban, az étkeztetésben, a védőeszközök kiadásában és az ország minden tájáról érkező segélyszállítmányok valamint a segíteni akaró emberek koordinálásában is rész vettek. Sok apró részfeladatot fogtak össze, hogy hatékonyan működhessen a mentés és az élet újratervezése a környéken.

– Akkoriban összejött egy ütőképes önkéntes csapat. Sokan jöttek segíteni, mindenki megtalálta a helyét a rendszerben. Jó mentális megerősítés volt számunkra. Hatalmas jelenlétet igényelt és erőt adott a kivitelezéshez a közösség. Felemelő volt látni, hogy milyen mértékű támogatás és együttérzés érkezett az országból és Ausztriából. Ezt az „élményt” motivációként máig használni tudom a munkámban –meséli Andrea. Az önkéntesek a katasztrófa után még egy évig osztottak adományt a károsult családoknak heti, kétheti majd havi rendszerességgel. Több, mint kétszáz tonna ruhát válogattak szét két hónap alatt nyugdíjasok, pedagógusok, óvónők, szociális munkások és más jóérzésű emberek segítségével.

Amíg meg nem oldódott a végleges lakáskérdés, addig a ruhák mellett tisztasági és élelmiszer csomagokat is kaptak az iszapkárosultak.

– Nem győztük az érkező kamionokat kipakolni, hatalmas területen, több létesítményben biztosítottak helyet az adományoknak a helyi cégek és az ajkai önkormányzat. A dobozokban volt ruha, tartós élelmiszer, tisztasági csomag, védőfelszerelés és sajnos sok szemét is. Mindent szét kellett válogatnunk, nagy munka volt, naponta átlagosan egy konténer megtelt a használhatatlan holmikkal. Ausztriából is sokan gyűjtöttek a károsultaknak, a ruhák egy részét, megbeszélve az adományozókkal, már a rászorulók kapták meg, mivel hihetetlen mennyiség halmozódott fel egy idő után. Egy kicsit így rajuk is segítettünk. Sokat tanultunk az akkori kihívásból, a katasztrófa időszaka nem múlt el nyomtalanul. Ma már tudjuk, miként kell megszervezni és hatékonyan ellátni bizonyos közösségi feladatokat. Rengeteg munkatapasztalat és kreatív megoldás épült be azóta az életünkbe, amelyeket a későbbiekben is alkalmazni akarunk majd. Remélhetőleg valami pozitív töltetű helyzetben – zárta le gondolatait Varga Andrea.