Tanuljatok társaitok tragédiájából! - Baleseti helyszínelők filmje fiataloknak

- Ez a film az élet árnyékos oldala, a szörnyű valóság, tanuljatok társaitok tragédiáiból! - mondta Pintér József főtörzszászlós és Jakab Zoltán főtörzsőrmester, a Veszprémi Rendőrkapitányság baleseti helyszínelői, akik vadonatúj filmet mutattak be diákoknak azzal a céllal, hogy a szörnyű kockák láttán remélhetőleg tanulnak belőle, és óvatosabban, nagyobb felelősséggel közlekednek az utakon.

- A BALESET nálunk mozaikszó - jegyezte meg Pintér József, akinek ötlete nyomán rendezték meg a közlekedésbiztonsági napot fiataloknak a veszprémi arénában -, mert tragikus, hogy tizenöt éves helyszínelésem alatt közel hetven, főként fiatal ember halt meg az utakon Veszprémben és a város negyven kilométeres körzetében, saját környezetemből tizenhárom. Ezeknél a BALESET-eknél ugyanis a Biztonsági öv, az Alkohol, a Linkség, az Előzés, a Sebesség, az Elalvás és a Telefonálás játszott közre, így valamennyi tragédiát el lehetett volna kerülni - indította el a filmet, amely borzalmas eseteket, a felelőtlen közlekedés netovábbját mutatta be a diákoknak, ahol az áldozatok társaik voltak, például átbulizott éjszaka után, amikor alkoholosan ültek volán mögé, és a sebességhatárt messze túllépték, ma pedig kereszt őrzi emléküket az út mentén.

Mert azt hitték, velük ez nem történhet meg! Őket is hazavárták, és  még ma is élhetnének mindannyian! - hangzott el a szívbemarkoló kijelentés, aztán a helyszínelők embert próbáló napjaikat így érzékeltették: - Egy igazán embert próbáló nappalos szolgálat után, amikor a könnyezés határán, fojtogató görccsel a torkunkban, átadtuk a szülőknek a szétroncsolódott hátizsákot a gyűrött, koszos könyvekkel és az ellenőrzővel együtt, amiben az utolsó aláíratlan osztályfőnöki dicséret van, és megkapták a szakadt húros, véres gyerekhegedűt, akkor jó esetben a késő esti vagy kora hajnali órákban végre mi is hazatérhetünk a családunkhoz. Miután bezártuk magunk mögött az otthoni ajtót, még "balesetszaggal" az orrunkban, megnézzük és betakarjuk a békésen szunyókáló gyerekeinket, és hálát adunk a sorsnak, hogy nem velük történt meg mindaz, ahonnan hazatértünk. Majd csendben megkérjük az égieket, hogy kíméljen meg mindenkit az élet szörnyűségeitől, illetőleg a baleseti helyszínelőktől.

- Akik a kétségbeesett, összeomlott szülőkkel együtt csak azt kérdik, miért nem élsz tovább? - mondták a film összeállítói.