Visszaverte a támadásokat és virul a Liliomkert piac

Hogy ez mennyire sikerült, vagy mennyire nem, arról lehet vitatkozni, tény azonban, hogy a piac az évek során egyre népszerűbb, és két éve kitette a „Megtelt” táblát. Képtelenség felsorolni, hogy mi mindent lehet itt kapni a gyógynövényektől a villából hajlított karkötőn, öreg rézüstön át a kerámiákig.

Harmathy Ildikó, a piac tulajdonosa, egyben vezetője szerint két éve már, hogy a piac nem fogadhat be több árust, hiszen véges a kapacitás.

- Hetente úgy öten jelentkeznek, de csak akkor van hely, ha valaki elmegy a piacról. Tíz éve, 2007 júliusában nyitottunk 22 árussal. Már akkor figyeltem arra, hogy a lehető legszínesebb legyen a paletta. A jelentkezők nagyjából fele érkezett élelmiszerrel, a többiek minden mással. Ez az arány nagyjából ilyen most is. Teljes mértékben megőrizte termelői jellegét a piac. De ez azt jelenti, hogy ami élelmiszer, az termelői, nem pedig azt, hogy mást nem lehet kapni. A régiség és az újrahasznosítás a világban mindenütt preferált dolog, csak érthetetlen módon a magyar törvények nem képesek ezt követni. Vonzó a piac a sokszínűsége miatt is. Olyan, mint maga az élet. A régi vásárok összetételét és hangulatát idézi, azt, ahol jelen volt az előadóművészet, képzőművészet. Persze, akkoriban nem volt olasz ruha a piacon, de ruhanemű volt, és most inkább az itáliai minőségi legyen, mint a vacak kínai. Annál is inkább, hiszen azt szeretnénk, hogy a Liliomkert piac elkülönüljön a lomis- és a kínai piacoktól - mondja Ildikó. Úgy véli, egy piac az első lépés lehet a termelőnek a vállalkozóvá válás előtt, ahhoz, hogy kipróbálja magát. Ha egy árus azt látja, hogy tíz órára elfogy a kenyér, legközelebb süt azt is és eladja. Így fejlődnek, a helyi piacoknak ez a feladatuk.

A káptalantóti piacon észrevétlenül múlik az idő bolyongás közben (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

- Itt a kézműves termékek, régiségek szintén helyet kapnak, de szigorúan ellenőrzött körülmények között. Aki nem tartja be a szabályokat, azt elküldöm - teszi hozzá határozottan. Állítja, hogy egytől egyig ellenőrzi a kétszáz árust, hiszen csak a termelők személyes ismeretével oldható meg a szabályok betartatása.

- Megnézem a területüket. Akinek három disznója van, az képtelen folyamatosan, havi négy napon át füstölt húst árulni, ez nyilvánvaló. Aki pedig februárban piros paradicsommal érkezik, enyhén szólva gyanús. Ahogy az szintén, akinek az áruja tele van egyforma nagyságú gyümölcsökkel. A multitól vásárolt árut rögtön kiszúrom, de egyébként is lebukna az illető. Ez egy szűk közösség, itt mindenki ismer mindenkit, ennek ellenére lehetnek visszaélések - tudjuk meg. Ezt az árusok ugyancsak alátámasztják. Horváth Kata három éve árul a piac egyik kellemes árnyas helyén hagyományos módon készített lekvárokat, savanyúságokat, pestókat, gyümölcsleveket. Férjével több hektáron gazdálkodnak, a saját termést sokszor éjszaka dolgozzák fel, hogy reggel már itt legyenek.

Harmathy Ildikó tulajdonos, piacvezető szigorúan ellenőrzi az árusokat

- Évről évre jobb a forgalmunk, a piac egyre nagyobb. Zavaró, hogy sok olyan árus van, aki nem kézműves, tudjuk, hogy kik az igazi termelők és kik nem. A civil munkám során sok környékbelivel találkozom a munkahelyemen, a hipermarketben, látom, hogy mennyi zöldséget, gyümölcsöt tolnak a teli bevásárlókocsiban, aztán itt eladják. Látszik azon a zöldségen, annyira egyforma paprika, zöldség nem terem a kiskertben. Például ilyenkor még nem lehet valakinek hatalmas zellergumója fóliasátor nélkül. Ildikó szigorúan ellenőrzi az engedélyeket, többször volt rá példa, hogy egy-egy terméket elpakoltatott az árussal - mondja Kata, aki tizedmagával összefogva valóságos kis utcát hozott létre a szomszédos árusokkal a piacon. A lugast repkényszőlővel futtatták be, és mivel egyikük kertész, a szakszerű gondozás sem marad el. A férfiak a boltívesre hajlított tartószerkezetet készítették, miután a költségekre valót összedobták. Kata szerint ma már sokaknak programot jelent kimenni a tóti piacra, ahol élő zene szól, van játszótér és étel-ital. Holczbauer Istvánné, Erzsi nyugdíjas. A fia cipész, az általa marhabőrből készített termékeket, cipőket, sarukat árulja.

- A kezdetektől itt vagyunk, azóta nagyon kibővült a piac, ez pedig nem mindig jó. A korábbi méretét, bensőségességét kinőtte, de hangulata van. Személyes kapcsolatok alakultak ki mostanra az árusok, de azok és a vevők között is. Nyáron sok a nyaraló, a fővárosból és külföldről szintén érkeznek vevők. Előfordul, hogy kifejezetten egy árus termékét keresik - mondja Erzsi, aki korábban Kalamár Jánosékkal osztotta meg standját. Mára kinőtték a helyet, de a barátság megmaradt, János felesége, Éva Erzsi mellett árul.

- Nagyjából 150-300 liter tejet dolgozunk fel, 35 kecskénk van. Folyamatosan fejlesztünk, most a túró és a tejföl készítésével kísérletezünk. Az egész heti munka eredményét, a sajtokat különféle módon készítjük, fűszerezzük. Jani a sajtmester, én a kofa vagyok - mondja nevetve Éva, akivel nem egyszerű szót váltani, mert folyton sorban állnak előtte a vevők. Így aztán délre elad mindent, aki későn jön, csak a hűlt helyét találja. A helyi Ács Istvánné, Renáta jóval fiatalabb Erzsinél és Évánál, de a rátermettsége nem kisebb. Miután elvesztette munkáját a városban, elkezdett sütni éjjel-nappal, szó szerint. Gusztusos és finom piték, krémes és aprósütemények kelletik magukat a pultján. Korábban már segített itt árulni a testvérének, a szappanokat főző Ákosnak, három éve azonban helyet kért saját standjának is.

- Rájöttem, hogy én erre vagyok bekódolva. A nagymamámtól örököltem a recepteket és a sütés szeretetét. 14 éves ikergyerekeim egyike cukrásznak, a másik szakácsnak készül, már segítenek nekem a többnapos előkészítő munkában. A legtöbb sütemény kézzel készül, az a kevés, ami itt megmarad, elfogy otthon - mondja Reni, miközben kiszolgál egy németül
beszélő asszonyt.

Kicsit távolabb a sáskai házaspár, Horváth László és felesége, Manka szintén a nagymama receptjét porolta le a kenyérsütéshez. Krumplival, szalonnával spékelik meg a cipókat, összefut a nyál az ember szájában az asztaluk előtt.

Nem beszélve Manka illatos és gazdag réteseiről, vagy a tartósítószer-mentes rebarbaralekváról, rózsaszirom-ecetről. Mosolyogva kóstolót kínálnak, Laci ajándékot ad és azt mondja búcsúzóul, hogy a családja nevében köszöni a vásárlást. Mert lehet még ilyen árusokat találni, legfeljebb ki kell menni az élményért a tóti piacra. Nem csoda hát, hogy olyan sokan visszatérnek.