Fűzfői horror - Szőnyegbe csomagolták volna a holttestet

- Az lett volna a feladatom, hogy lépre csaljam egy közös ismerősünket, egy 50-60 esztendős meglehetősen vagyonos üzletembert, őt itt a házamban végezték volna ki. Abban kellett volna segédkeznem, hogy a holttestét a házamból zavartalanul el tudják szállítani. Ebbe a piros szőnyegbe kellett volna becsomagolni a holttestet – mutat a lábunk alatt álló szőnyegre. - Azt mondták, hogy 300 millió forintot kapok, amennyiben segédkezem ebben.

- Igaz, hogy ki voltam szolgáltatva H.Tamásnak, de egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy megteszem, amire kért. Az emberi élet kioltása semmilyen körülmények között sem vállalható. Úgy gondoltam, bármilyen veszély fenyeget a későbbiekben, nekem csupán egyetlen lehetőségem van: a rendőrséghez kell fordulnom, úgy döntöttem együttműködök.  Egy régi ismerősömet, egy nyugalmazott rendőrtisztet kerestem meg és elmondtam, amit tudtam.

- Ügyvéd urat rég óta ismerem, pontos információim nincsenek, de tudomásom szerint az utóbbi időben anyagi gondjai voltak. Az áldozatnak kiszemelt férfit is ismertem, az ügyvéd úr mutatott be neki, egy vagyonos üzletemberről van szó. A vagyona az ügyvéd úrral való közös üzletelésből származik, tudtommal ügyvéd úrnak biankó megbízásai voltak tőle, ingatlanokról és részvények átírásról volt szó. Ha bármi történt volna vele, akkor H. Tamás rendelkezhetett volna a teljes vagyonával és az üzletekből származó közös vagyonukkal is. Dokumentumokat erről nem láttam, de tudom, hogy nem kis pénzről volt szó. A potenciális áldozat és H. Tamás már egy ideje haragban és perben álltak egymással, büntetőfeljelentéseket tettek egymás ellen. Nekem az volt a feladatom, hogy lépre csaljam az illetőt, azt kellett mondanom neki, hogy olyan dokumentumok vannak a birtokomban, amelyek H. Tamásra nézve terhelőek, s ezeket átadom neki.

A gyilkosság tervezett helyszíne

Péter szenvtelenül mondja el, a holtestet "olyan állapotban" kellett volna hoznia, hogy be lehessen csavarni a szőnyegbe. Úgymond, ha esetleg a méretei miatt nem lehetett volna kifogástalanul "becsomagolni", akkor úgy kellett volna "alakítani", hogy beleférjen a szőnyegbe. Konkrét kérdésünkre, azt jelenti-e ez, hogy fel kellett volna darabolni, Péter nem nagy örömmel válaszol.

– Az volt a terv, hogy beleférjen ebbe a szőnyegbe – mondja, s megtudjuk tőle, hogy az áldozatot a szőnyeggel együtt savval semmisítették volna meg, de ezt a műveletet már nem az ő házában hajtották volna végre.

- Megérkezett a bérgyilkos, és elbújt a házban, mi meg átrendeztük a szobát, hogy alkalmas legyen a terveink végrehajtására. Elmentem az úrért a benzinkúthoz és innentől már semmiről sem beszélhetek, erre titoktartás kötelez – meséli Péter akitől megtudjuk azt is, hogy egyedül neveli háromesztendős kislányát és tisztességes életre vágyik. Közel sem nyugodt, mondja, egyelőre csak a barátaira számíthat, tanúvédelemről egyelőre szó sem volt, úgy érzi teljesen magára maradt. A barátaira bízta magát, és fiatal és agilis ügyvédjére, Németh Ákosra. – Bármilyen veszély fenyeget, nem bántam meg, hogy az egyenes utat választottam – állítja határozottan Péter.

- A fiatalember korábban is az ügyfelem volt, most a segítségemet kérte, az élete, a sorsa az egzisztenciája függ ennek az ügynek a kimenetelétől, a büntetőperben nyilvánvalóan ő lesz a koronatanú – magyarázza Németh Ákos. - Az javasoltam neki, lépjen ki az árnyékból, vállalja a nyilvánosságot, neki nincs mit takargatnia. Nehéz helyzetről van szó, pszichésen megviselte az ügy, szüksége van a segítségre. Minden ember életében vannak eseménynek, amelyek válaszút elé állítják, döntést kell hozniuk. Péter ezt megtette. Remélem, hogy segítségemmel új életet kezdhet.