Gaál Ágnes a tanításról és a művészetről

A június 13-ig látható tárlat afféle életműkiállításnak is tekinthető, mert a művész mai stílusa, látásmódja, technikája mellett a korai képek bemutatásával érzékelteti azt is, hogyan jutott el a realista képektől a festett vagy kollázstechnikával készített absztrakt alkotásokig.

Az iskolában elsősorban rajzot tanított, mint mondja, a másik szakjára, a földrajzra mindig volt más jelentkező. Nem bánta, mert a rajzoktatás is mindig hozott annyi sikert, örömöt, ami miatt jó volt csinálni.

- Mindig volt szakköröm, a gyerekek sokszor indultak pályázatokon, ahol országos, nemzetközi díjakat is nyertek. 2006 óta szerveztem nyári festőtáborokat, amit a gyerekek különösen élveztek, és az ezekből rendezett kiállítások is sikeresek voltak.

A tanítás mellett végig alkotott maga is. Azt mondja, nem afféle pótcselekvés volt ez, a két dolog szervesen kiegészítette egymást.

- Kell, hogy egy rajztanár maga is alkosson, mert akkor tud a gyerekeknek is igazán tanácsot adni, akkor tudja tanítani őket, ha maga is találkozik a problémákkal. Az önképzéssel sem lehet megállni. Az indulásnál megszerzett diploma még nem elég. Közben én is  népművészet-kézműves szakoktatói diplomát szereztem, és elvégeztem az Iparművészeti Főiskola vizuális kommunikáció szakát is.

Azt a hangulatot, érzést próbálom visszaadni, ami bennem az eredeti látvány nyomán keletkezett - mondja képeiről Gaál Ágnes (Fotó: Győrffy Árpád)

Nem tagadja, sokszor nehezen jutott energia mindenre, hisz már az is kemény "agyelszívás", hogy sokszor harminc fős osztályokban egy pedagógus órát tartson. De azt mondja, nincs más lehetőség, mindig frissen, a gyerekekre figyelve, az egyéniségüket erősítve kell egy pedagógusnak dolgozni.

- Vannak tanárok, akik a gyerekekkel is olyan képeket csináltatnak, amilyeneket maguk is készítenének. Ha a gyerek nem úgy gondolja, még bele is nyúlnak a rajzába. Én inkább azt vártam tőlük, hogy a saját egyéniségük jöjjön elő a képeikből. Ha pedig egy tehetséges gyerekeknél kiderült, hogy inkább rajzolni szeretne, akkor hagytam, hogy a grafika felé elmenjen. Ha egy másiknak nehezen ment a rajz, akkor még lehetett jó érzéke a gyurmázáshoz, agyagozáshoz.

A sikeres pedagógusi munkához nem csak a jó tanári szemlélet és kitartás kell, a megfelelő befogadó közegre is szükség lenne.

- Az elmúlt 34 évben folyamatosan alkalmazkodni kellett a gyerekek változásaihoz. Amikor kezdtem, csodaszép rajzokat készítettek ahhoz képest, amit a mostani gyerekek csinálnak. Akkor jobban volt türelme a gyerekeknek, volt akarat bennünk ahhoz, hogy a lehető legjobbat kihozzák magukból. Ma az egész világ, de különösen a kereskedelmi televíziók kicsit azt a szemléletet sugározzák feléjük, hogy ha már kicsit tudsz valamit, akkor elégedett lehetsz magaddal. Ezért aztán nem is igazán akarják fejleszteni magukat. Azért tudtam legjobban haragudni, ha valaki azt mondta: nekem ez is jó.

Persze nem csak a gyerekek változtak az elmúlt 34 évben, Gaál Ágnes is másképp látja és mutatja be festőként a világot. Ahogy a kiállítását megnyitó Kállói Judit művészettörténész is kiemelte, a korai festményei még a szó legszorosabb értelmében vett tájképek és csendéletek voltak, de szűknek érezte a naturalista festészet kereteit és eljutott az absztraktig, amikor már az eredeti formák nélkül, pusztán a színekkel, fényekkel tükrözi vissza a valóságot. Gaál Ágnes szerint ez a látásmód nem jön csak úgy egyik napról a másikra.

- Sokan azt hiszik, hogy ilyent én is tudok csinálni. Szerintem végig kell menni a teljes folyamaton. A realista képeknél kell kezdeni még gyerekkorban, hogy később az ember valóban tudja, érezze, mit miért úgy csinál. Ezek a képek ugyanúgy a valóságból indulnak ki.  Például sítáborban látott jégvirágok, vagy a balatoni táj adja az alapot. De nem kell keresni az eredetit a képben, az közben teljesen átalakulhat, akár a festék, a vonal is elvihet valahová, hisz én nem magát az eredeti  látványt, hanem azt a hangulatot, érzést próbálom visszaadni, ami bennem az eredeti látvány nyomán keletkezett.

A nyugdíjazás nem hozott törést az életében, sőt nagyon jól érzi magát ebben az új világban. Fest, biciklizik, a nem rég született unokával foglalkozik.

- Nagyon szerettem tanítani, de az utóbbi időben már egyre nehezebb volt a gyerekekkel foglalkozni. Most érzem, milyen óriási különbség az iskola terhe nélkül festeni - mondja. Munkája akad bőven, most éppen a Balatoni Tárlatra készül egy kollázzsal.

Gaál Ágnes Veszprémben született, édesapja korai haláláig a Gyermekkórházat vezette. A Szilágyi iskola után a Kállai gimnáziumban érettségizett, közben Vágfalvi Ottó képzőművész szakkörében ismerkedett a rajzzal, festészettel. A pécsi tanárképzőn szerzett földrajz-rajz szakos diplomát. Egy rövid szombathelyi kitérőt követően 1978 óta Balatonfüreden él, ahol a kezdetektől egyetlen helyen a Radnóti iskolában dolgozott. Nem rég megkezdte nyugdíjas éveit, de akár úgy is mondhatnánk, hogy főállású festőművész lett.