New Yorkból jelentkezik

Mindig is arra vágyott, hogy egyszer majd az USA-ból mutatja meg a világot a magyar tévénézőknek. Egyszer már nyolc éve néhány hónapig megtette, amikor magánemberként férjét kísérve épp akkor volt a világvárosban, amikor az ikertornyok leomlottak. Egy éve szinte minden este láthatjuk a felhőkarcolók világában.

- Könnyen beilleszkedtek?

- Visszatekintve úgy érzem, igen, de sok szerencsével és segítséggel. Éppen találtunk egy lakást, amit megszerettünk, éppen elment a sarki oviból egy amerikai kisfiú, és felvették a helyére a fiamat, találtunk pár jó barátot, és rengeteget vannak velünk a nagymamák. És persze nem jutottam volna egyről a kettőre operatőröm, Rózsa Ákos segítsége nélkül sem, aki már tíz éve él itt.

- A gyermekeket mi segítette az átállásban?

- Például a magyar mesekönyveik! Kis stabilitást adtak, emlékeket idéztek... És persze egy gyereknek az a legfontosabb, hogy a szűk környezete stabilitást, harmóniát sugározzon. A többi ezután már megy magától. Ide, az idegen nyelvi környezetbe szinte előzmény nélkül dobtuk be őket, és szerencsére beigazolódott: a kicsi gyerekek, ha nyelvtanulásról van szó, olyanok, mint a szivacs.

- Teljesen más ott dolgozni, és nemcsak azért, mert neked kell minden technikát kezelned, de jóval nagyobb a felelősség is, magad döntöd el, mikor mit adsz.

- A tartalomban szerencsére sok irányítást és segítséget kapok Budapestről is, a szerkesztőkkel mindenről egyeztetünk. A technikával valóban magányosabbnak érzem magam.

- Barátai a szakmából vagy a gyerekek játszótéri, iskolai kapcsolataiból verbuválódnak?

- Itt New Yorkban ugyanúgy jártam, mint Budapes-ten: megmaradt a pár, legrégebbi barátom, egy szűk kör - ugyanúgy, mint otthon -, és van pár új, a gyerekek révén szerzett kisgyerekes barátnőm - ugyanúgy, mint otthon. Utánuk jönnek az ismerősök, de az már lazább kötődést jelent. Az amerikaiak gyorsan barátkoznak, nyitottak, de hamar repülnek is tovább.

- Mennyire gyermekbarát a város?

- New York nagyon furcsa: fárasztó, gyilkos város, egy energiavámpír, rohan, követel, kiköpi azt, aki lemarad. Azonban ennek a teljes ellen-téte is igaz! 

Tele van játszótérrel, mosolygó anyukákkal, elképesztően sok a gyerek, minden étterem, múzeum, fodrász vagy bolt gyerekbarát. Szó szerint nincs olyan zug, ahol az ember ne látna gyerekeket. Az amerikaiak sok gyereket vállalnak, sokat fogadnak örökbe, és a gyerekcentrikus életmód New Yorkban is látszik.

- Nekünk New York többnyire Manhattant jelenti. Tudom, önök nem ott, hanem Brooklynban laknak. Milyen gyakran jut el oda? Színházba, moziba, hangversenyre?

- Sokkal ritkábban, mint szeretném, de ezt valószínűleg mindenki, aki itt él, így gondolja! Mivel nekem az éjszaka értékes munkaórákat jelent, ritkán pazarlom őket szórakozásra. Pedig közel van a metró, igazán nem tart sokáig Brooklynból Manhattanbe érnem. 

Ugyanakkor ma már Brooklyn is nagyon izgalmas, a fiatalok közül sokan kiköltöztek ide, hiszen olcsóbb, és tele van jó éttermekkel, galériákkal.

- Láttuk a Híradóban és hallottuk öntől is, hogy a város fényárban úszott. Hogyan ünnepelnek arrafelé?

- Mivel az amerikaiak többsége vallásos, ezért a közhiedelemmel ellentétben itt nemcsak a vásárlás fontos karácsonykor. És, ahogy mondtam, itt több gyereket vállalnak a családok, úgyhogy a karácsony igazi hatalmas, csa-ládi ünnep! Az amerikaiak díszítési mániája pedig egyszerre megmosolyogtató es irigylésre méltó: hatalmas Mikulások és rénszarvasok integetnek. 

Giccs ide, giccs oda, az embernek mégiscsak jobb kedve lesz tőlük.

- Hogyan telt az első kinti karácsonyuk?

- Gyönyörű volt, bár ez volt az első olyan karácsony, amelyet nem töltöttünk együtt a nagy családdal. Ez azért hiányzott. De a fánk szép volt, a gyerekek és mi is boldogok voltunk.