Zene önfeledt mosollyal

Zenét többféleképpen lehet hallgatni, otthon házimunka közben háttérzeneként, koncerten csápolva, autóban vezetés közben. 

 Dresch Mihály zenekara a magyar jazz egyik legkiemelkedőbb képviselője
(Fotó: Gáspár Gábor)

Be lehet ülni egy koncertterembe is, ahol a szabályosan kialakított széksorokban feszengve, szépen felöltözve próbálkozunk élvezni a zenét. 

Persze ezt a helyzetet is megszoktuk már, de egy ilyen koncerten a hallgatóságot a teljes önfeledtség állapotába juttatni csak az igazán nagy zenészek képesek. 

Pedig éppen ez lenne a lényeg. Hogy gondolatainkat kizárva, csak az érzések maradjanak, a puszta létezés öröme. 

A folk és a jazz elemeit ötvöző Dresch quartet játéka közben egy jó óra telik el úgy, hogy elfelejtjük, hol vagyunk és mióta, azon kapjuk magunkat, hogy sokadszor is elmosolyodunk, mert annyira jó, nem számít semmi, csak az válik bizonyossá, hogy ebben a pillanatban nem lehetnénk jobb helyen. 

A koncerten Dresch Mihály (tenor- és szopránszaxofon, furulya) zenésztársai Lukács Miklós (cimbalom), Szandai Mátyás (nagybőgő) és Baló István (dob) voltak.